Katonadolog

(02.03.26)
Újsághír ( Index):
Nõi beosztottjainak molesztálása miatt, alárendelt megsértésének bûntettének vádjával áll bíróság elé szerdán Csizmadia Géza ezredes, várpalotai parancsnok.
Nos, lássuk be: ez a kis molesztálás az ezredes úr részérõl igazán semmiség az Iszlám világában divatos, nõket sújtó megcsonkításokhoz, megölésekhez képest, nemdebár?
A beosztottainak természetesen nem sok jövõt jósolok, nyilvánvalóan ott áll majd bosszút rajtuk, ahol csak tud, és persze olymódon, ami nem törvény- és szabályellenes, az ilyeneknek szuper jó jogi tanácsadóik vannak. úgyhogy kereshetnek szegény nõk más munkát... merthogy egy ezredesnek nyilván a saját ezredén kívûl is elérhet a keze...
Hanem inkább engem ez a nevetséges védekezés ragadott meg, már amennyire hinni lehet a sajtónak. Mert ugye, kabarétréfába illõ, ahogy aszongya hogy: "... a szolgálat feszültségeinek oldása érdekében .... csipkedte, csókolgatta áldozatait, fogdosta mellüket, combjukat, feneküket, ruhájuk alá nyúlt...." és még ráadásul "...határozottan leszögezte...., hogy mindennek soha nem volt szexuális .... célzata" - hát kérem, ezt kijelenteni nem semmi... hogy ilyet mond egy felnõtt(?), 3-gyerekes családapa, akinek "...kifogástalan katonai pályája, dicséretei, kitüntetései..." vannak, és aki még ráadásul a Magyar Honvédség ezredese, tehát elvileg egy komoly, felelõsségteljes férfinak kellene lennie, hát ez abszurd. Hát hogy lehet ilyen emberekre bízni országunk védelmét? Uramisten, ha netán valami baj történne, ilyenek védenének meg bennünket: nõket, gyerekeket, civileket? Ugyan hogy viselkedne komolyan, felelõsségteljesen, férfimódra egy ilyen ezredes válsághelyzetben, amikor ilyen baromságokkal, nevetséges sületlenségekkel védekezik ebben a szituációban, ahelyett, hogy férfihoz (emberhez) illõen kiállna, hogy: igen, hibáztam, vállalom a következményeit? Ugyan milyen példát mutat a parancsonksága alatt lévõ tiszteknek, sorkatonáknak, fiataloknak? Ha õ ilyeneket tehet, akkor miért ne tenné a többi is?
Ha a hatalmával képes visszaélni békeidõben, ugyan mit engedne meg magának háborús helyzetben, amikor a fegyver a kézben abszolút hatalmat jelent, és amikor a háború eleve felmentést ad az erõszaknak?
Az ilyen nevetséges, férfiatlan "védekezés" alapján mégis hogyan lehet a bíróságnak olyan okfejtése, ami "... szerint remény van arra, hogy a vádlott a történtekbõl levonja a szükséges konzekvenciákat és a továbbiakban hivatásos katonához méltó módon teljesíti szolgálatát..."?
Az egész érthetetlen és nevetséges...
és ami még érthetetlen: mit jelent az, hogy "...erkölcsi okokból zárt ajtók mögött folyik a tárgyalás.."??? Talán nem minden bírósági tárgyalás, eljárás erkölcsi okokból van? Az egész jogszolgáltatás erkölcsi okokból létezik, nem? Ennek az esetnek az erkölcsi okai miért olyan nagyon mások a többinél? Tudja ezt valaki?

VécéKultúra

(01.01.26)
Újsághír ( Metro):
A vécék világnapjává kiáltotta ki november 19-ét a Vécé Világszervezet. A 17 tagállamú szervezet e héten tartotta szokásos éves értekezletét Szingapúrban. (...)
A résztvevôk szeretnék nagyobb szerephez juttatni a vécéket a filmekben is. Szerintük ha többet vécéznénk a mozivásznon és a tévében, akkor kevésbé éreznénk kényelmetlennek a társalgást a témáról.

Hát mitmondjak... valóban mára csak ennyi problémánk maradt a világban: miért is nem társalgunk felszabadultabban mindennapi kis és nagydolgainkról?
Igen felemelõ eszmecserét lehetne a vécézésrõl folytatni minden bizonnyal. Pl. hogy ki mennyit, milyen színût, szagút, és mennyi idõ alatt? A lehetõségek határtalanok (bár nekem most ennél több érdekes kérdés nem jut róla eszembe. De bizonyára a belémkövült frusztrációm miatt.) Hát igen. ezek roppant érdekfeszítõ témák lehetnek...
Hogy fejlõdhessen e téren (is?) az emberiség, feltétlenül szükség van  vécéfilmekre. A legjobb, ha az egész filmcselekmény a vécében játszódik. Hiszen e kis helyiségben benne van az egész élet. Sõt: a nézõteret átalakíthatnák egy nagy közös vécévé. Az ülések helyett vécékagylókon foglalna helyet a nagyérdemû, helyben elvégezhetné a dolgait, nem kéne kimennie.
A tévécé-filmek esetén pedig a nappaliba kell ezentúl a vécékagylókat elhelyezni és nagy, közös családi tévécézéseket tartani.
Már látom, hgy vécé-klubok is alakulnak, kabala és egyéb ajándéktárgyak lesznek segítségünkre, hogy ráébredjünk: vécé az egész világ.


Gilisztaáldozat

(01.11.13)

Hát nem tudom. Igazán nem tudom. Pedig 10 millió már valami. Még forintban is. Egyszerûen nem tudom. Õk megették. Kicsit megdöbbenve a feladattól, kicsit hitetlenkedve, valószínûleg undorodva, egyik ügyesen titkolva, másik kevésbé ügyesen, a kamera természetesen nem mutatta, hogy netán hánytak volna. Végülis valóban igazán közelrõl mintha nem láttuk volna a gilisztát. Végülis épphogy látni lehetett, az is nem volt valami nagy. Én nem láttam nagyon mozogni sem. Szóval szinte nem is mutatták. Akár trükk is lehetett volna. A nézettség fokozását célzandó. De mégis hihetõ. Minden bizonnyal megtörténhetett. 10 millióval már lehet kezdeni valamit. Az egyikük csodálatraméltó egyszerûséggel és õszinteséggel kimondta: az ember 10 millióért már csak megeszik egy gilisztát. No meg persze ha jobban belegondolunk, akkor egy ilyen kis semmiségen igazán nem bukhatnak el. Ami végülis voltaképpen csak pszichológiai beállítottság. Szokás dolga. Valahol sertéshúst nem esznek. Máshol meg kígyót-békát, kutyát-macskát, patkányt, csigát - bár ezeket mintha nem élve kezdenék el falatozni, hanem döglött állapotban: sütve-fõzve-fûszerezve. De tudtommal van, ahol kukacokat esznek. Élõ kukacokat. Mert nincs más, elég tápláló ennivaló. Bár talán megfõzhetnék, megsüthetnék. De ki tudja, lehet, hogy jobban ízlik így nekik. Egyszóval: szokás, megszokás dolga az egész. A csapat sokkal nagyobb erõpróbáknak van / volt / lesz kitéve. Fizikaiaknak. És a test korlátait nehezebb áttörni. Talán. Talán egy fokkal. Egy bizonyos határon túl nem lehet megerõszakolni. Egy bizonyos súlynál nagyobb teher feleméléséhez már nem elég az akaraterõ, az önhipnózis, agykontroll, stb... de az undor legyõzéséhez  igenis elég az akaraterõ, a tudat rábeszélése. Tehát ilyesmin nem szabad volt elbukni. És tiszteletreméltóan viselkedtek. Szerintem nem kis dolog megenni egy gilisztát 10 millióért. Ez az igazi lelki próba. Mert az, hogy kiabálnak velük a kiképzõk, hát istenem. Õk is pénzért csinálják. Nem mert valóban megalázni akarnak. Csak szerepjáték. A kiabálás - szidalmazás belefér. Egyik fülön be, a másikon ki. De a gilisztaevés.... azért az már komoly dolog. Nem tudom, számomra nem derült ki: a feladat megtagadása milyen büntetéssel járt volna? Kiesés? Azért ezt jó lett volna tudni. A csapat mintha magától tudta volna, hogy meg KELL enni.
No és egyáltalán: ez a mûsor elgondolkodtató. Ennek mondanivalója van. ( Nem úgy, mint a halványabbnál is haloványabb, a leggyengébbnél is gyengébb minûségû láncszem-utánzat rokonának.) Itt komoly, valódi erõpróbák vannak. Ezt nem lehet csak játéknak tekinteni. Itt vagy bírja valaki, vagy nem. Itt nem elég a mûmorc. Nem elég a haragszomrád. Itt valóban a gyengébbet szavazzák ki. Saját jól felfogott érdekükben.
Ezektõl az emberektõl nem lehet sajnálni a 10milliót. Sõt: kevésnek tartom. Ami pénzekkel dobálóznak a médiák: ahhoz képest morzsákat adnak ezeknek a hõsiesen viselkedõ/teljesítõ "katonáknak". Vagyis csak egynek. De hát ebben a szép új világban ez mindenütt így van. Akik a tényleges értéket termelik, azok kapnak a legkevesebbet.
Azért érdekes lenne tudni, hogy ki találta ki ezt a feladatot. És hogyan állapítja meg vajon, hogy hol az elviselhetõség határa? És mért pont a gilisztát? Mért nem valami egyéb tücsköt-bogarat? Mondjuk csótányt? Vagy egyéb férget? Végülis nagyon sokmindenre lehetne még gondolni.... Mért pont a gilisztát?
Mindenképpen érdekes ez a "mûsor" - hmm... érdekes ezt a szót használni, látva, hogy a résztvevõknek szinte vérre megy. Mint Rómában a gladiátorok - a császárnak és udvarának meg milyen jó kis móka volt.
Tiszteletreméltóan küzd a csapat. Elgondolkodtató látni ezeknek az embereknek a megfeszített küzdelmét 10millióért. Mert közben arra gondolok, hogy vannak, akiknek 10millió szinte aprópénz. Ami csak úgy a zsebükbe hullik. Semmiért. És talán éppen nézik ezt a mûsort, és jól elszórakoznak rajta. Talán jót röhögnek a szerencsétleneken.
Hát nem tudom. Igazán nem tudom. Nem vagyok biztos magamban, hogy meg tudnám-e enni a gilisztát 10millióért. Esetleg... talán.... 50millióért már inkább... talán.... de 100millióért már minden bizonnyal... azt hiszem.
(Csigatévé: Bázis)

Kisdolgok - Nagydolgok

(01.11.07)

Dolgozom mint a güzü. Közben háttérrádiózok. Szerencsére napközben a
Juventus még mindíg kellemes eszköz erre: kevés szöveg, elviselhetõ mennyiségû hirdetés (hála szelektív hallásomnak: nem zavar), sok zene, néha egy kis humor. (Sajnos a reggelt már nem nagyon lehet vele kezdeni, amióta nem a Szegõ Tibor féle stílus megy.)
De ilyenkor, napközben nagyon jól lehet mellette dolgozni. Hanem egyszercsak mégis felfigyelek egy pillanatra, és meghökkenek. Azt mondja a mûsorvezetõ, hogy
"Egy felmérés szerint az amerikaiak kb 1/3-a akkor húzza le a wécét, míg még rajta ül."
Ennyi. Még várok kicsit, hátha lesz e korszakalkotó hírnek eleje, vége. Várom, és azóta is csak várom, hogy a hír információvá egészüljön ki. Hogy ki, hol, mennyiért készített ilyen statisztikát. És fõleg: minek? És fõleg: hogyan? Megállították az utca emberét? Felhívták telefonon? Becsöngettek a lakásba? "Uram/Hölgyem, szeretnénk megkérdezni wécéhasználati szokásairól."
Valaki, valahol ezt találta manapság kutatásra érdemes területnek?
Na és mi van a Föld többi népével? Az nem érdekes? Már megint csak az amerikaiak számítanak? Pedig nem lenne érdekes pl. hogy Afganisztánban hogyan húzzák le? Ha egyáltalán van mit.
Na és milyen összetételû a statisztikai minta? Milyen a nõ/férfi arány? a nemzetiség, az életkor, a vallás szerinti megoszlás? Ezt is vizsgálták? Vagy csak elsiklottak fölötte felelõtlenül?
Na és, most, hogy ilyen óriási horderejû ismeret került a birtokunkba, most mi van? Most ez jó, vagy veszélyes az emberiség további fennmaradása, fejlõdése szempontjából? Segít-e megoldani, leküzdeni a jelenlegi semmi kis gondokat: a háborúkat? a mészárlásokat? a terrorizmust? a környezetszennyezést? a túlszegényedést - túlgazdagodást? a halálos kórokat? Segít megvalósítani a hosszú, egészséges, kellemes, értelmes életet?

BeHódolás

(01.11.01)

Hallgatom az
InfoRádiót (szeptember 11 óta rendszeresen), és megmelegszik a szivem a bûbájos hír hallatán:
"Magyarország határánál beléptetésre várnak a hódok."
Talán tizen lehetnek - ezt nem is jegyeztem meg pontosan...apraja-nagyja. Jönnek Magyarországra. Valahonnan Németországból talán. Lelki szemeim elõtt megjelennek a hódok, amint az országhatárnál izgatottan várják, hogy betelepülhessenek, szorongatják kis motyójukat, bõröndöt, táskát, miegymást... nem nagyon van elvámolnivalójuk sem talán...
Maguk mögött hagyták a nyugati életszínvonalat, és jönnek ide, a Balkán peremére, lakni, élni, szaporodni. Nekik nem számítanak a rosszabb anyagi körülmények, nemes eszmétõl hajtva jönnek, hogy újrakezdjék, -folytassák a jó ideje kihalt õseik magyarországi életét. És mérhetetlen bizalmukat az emberekbe helyezik (persze nincs is más választásuk... és végülis nem tudom biztosan, mit is gondolnak az egészrõl), bíznak, hogy ezúttal nem fogják õket bántani, hagyják, sõt segítik õket élni.
Végtelenül megható hír. Ilyet érdemes meghallani. Végre nem a pusztításról, öldöklésrõl, üzletrõl, pénzrõl, csalásról, lopásról hallok. Ebben minden bizonnyal olyan emberek közremûködnek, akiknek nem a nyerni-gazdagodni-eltaposni-bármi-áron a fõ életcéljuk. Ebben minden bizonnyal lehet valami önzetlenség, valami jóakarás, valami jó, valami kedves.
Bízom benne, hogy befogadja õket Magyaroszág. Lagalább õket.
Õszintén kívánom, hogy érezzék jól magukat Magyarországon. Legalább õk.

Elmés védelem

(01.10.16)
Hallgatom az InfoRádiót (szeptember 11 óta rendszeresen), és meghökkenek:
"Az Oktogonnál lövöldözõ  teljes szívébõl, õszintén megbánta tettét.
Tettének oka önmaga számára is ismeretlen."
Csak úgy lelõtt 4 embert. Kettõ meghalt. Merthogy személyiségzavara van neki. De nem elmebeteg.
Hmm.... hát érdekes dolog a jogtudomány. Az õszinte megbánás enyhítõ körülmény. Mert akkor már mindjárt nem olyan nagyon ölte meg azt a két embert, hanem csak egy kicsit. Mégha ok nélkül is. "Bocsika, õszintén szivembõl sajnálom, hogy megöltelek benneteket, nyugodjatok békében. Dehát rossz napom volt. Vagy nem is tudom. Talán csak olyan kedvem volt. Mit tudom én! És hát én igazán nem tehetek arról, hogy rosszkor voltatok rossz helyen. Dehát bocsika, nekem éppen akkor, éppen ott ölhetnékem támadt. Valahogy olyan zavarba kerültem. Személyiségzavarba. Kérem, bocsássatok meg. És fõképpen bocsásson meg a tisztelt bíróság, és a büntetésem enyhítését kérem. És igazán olyan nagyon mélyen sajnálom, és a szivem szakad meg szegény áldozataimért, és igazán de igazán olyan nagyon olyan nagyon olyan nagyon komolyan bánom amit tettem... és kérem a tisztelt bíróság bocsánatát és a felmentésemet."
Azért ehhez képest valahogy még egy fanatikus terrorista is érthetõbb. Akkor már inkább lehetne enyhítõ körülményt találni egy agymosott elvakult tömeggyilkosnak: az hisz valamiben, az magyarázni tudja a tettét, valami általa szentnek tartott céltól van megvezetve. Pedig ez a fokú téveszmésség is inkább sorolható az elmebetegség jelei közé, mint ahogy a csak úgy ok nélkül lövöldözõ személyiségzavarosság is.
Hmm... hát érdekes dolog az orvostudomány. Újabb adalék ahhoz, hogy milyen nagyon relatív az elmebetegség . Még attól is függhet, melyik orvos, melyik jogász mondja.

FÉLEK, 2001.09.11.

(01.09.11)
"Mindig gyilkolnak valahol,
    lehunyt pilláju völgy
  ölén, fürkészõ ormokon,
    akárhol, s vígaszul
  hiába mondod, messzi az!"
                  /Radnóti Miklós: Aludj/
Félek. A fiam katona. Féltem. fÉlek.

Az ölés mámora
Hmm.... azt hiszem, szerencsések a második repülõgépet vezénylõ terroristák: látva az elsõ gép sikeres becsapódását, a haláluk elõtti pillanatokban micsoda hátborzongató sikerélményben lehetett részük. Megnyugodva, kielégülve halhattak meg: megtették, amit istenük, szeretett vezérük, sajátmaguk tûztek ki célul.
Hmm... valami olyasmit érezhettek: "Ez jó mulatság: férfimunka volt!" Talán még diadalmasan nevettek is. Talán diadalmas ordítás közepette csapódtak be. "Ha meghalunk is, de szabadok leszünk! Hõsök leszünk! Hõsök vagyunk! Éljen! Éljen az eszme, haljon az ember! Hurrá!"
Félelmetesen érdekes lehetne átélni azokat a perceket. Dermedten látni mit éreztek, látni az arcukon azt a szélsõséges, gyilkos fanatizmust. A gyilkos elégedettségét. Ahogy õ ezt nem tekinti gyilkosságnak.... és boldog, hogy õ az a kiválasztott, aki megteheti...
Számomra örökre megérthetetlenül, felfoghatatlanul, félelmetesen.


Mese a hatmillióról

(01.01.03)
Újsághír ( Metro):
"Hatmillió forintot loptak ki észrevétlenül egy 67 éves budapesti asszony táskájából ismeretlen tettesek a hét végén a 6-as villamoson. Az írni, olvasni nem tudó asszony szombaton akarta elhelyezni egy bankban az egy hónappal korábban eladott józsefvárosi lakásának készpénzben átvett s azóta otthonában dugdosott vételárát. A pénz hiányát akkor észlelte, amikor leszállt a Blaha Lujza téren, és észrevette, hogy bevásárlószatyra oldalsó zsebén nyitva van a cipzár, és nincs meg a milliókat tartalmazó nejlonzacskó."
El se hiszem...ilyen nincs is. Ebben a hírben valami nem stimmel. Sõt: semmi sem stimmel. Merthogy: ilyen jól menne egy 67 éves hölgynek, hogy csak úgy egy bevásárló szatyor oldalzsebébe tesz 6millió forintot? És persze nejlonzacskóban, hogy minél jobban látható legyen.
Hát én nem is tudom... talán jobb lett volna csak úgy maga elõtt lobogtatva kínálgatni: kinek kell 6millió?
És olyan jól menne neki, hogy 1 hónapig csak otthon rakosgatja, miközben nem lenne semmi a kamata sem azalatt a bankban?
És olyan jól menne neki, hogy elad egy lakást, miközben van egy (másik?) otthona?
Hmm.  És még írni-olvasni sem tud? Hát hogy adta el a lakást? Kiben bízhatott annyira, hogy helyette olvasson-írjon szerzõdéseket? Arra viszont nem talált megbízható embert, aki elkísérhetné a bankba? És hogy mondhatnánk gyermekeinknek, hogy a tudással többre lehet vinni, amikor analfabétán is olyan milliomos lehet valaki, aki mégcsak nem is vigyáz a millióira?
Hát én nem is tudom... bár még nem láttam élõben 6milliót, de ha valami okból kifolyólag rám lenne bízva, netán az enyém lenne, hát én egy frászban lennék. A ruha alatt a bõrömre ragasztanám, varrnám, a testemre kötözném, fáslit tekernék rá, koldusnak, hajléktalannak álcázva, fû alatt kúszva, önvédelmi fegyverrel felszerelkezve, önvédelmi kiképzés után, testõrrel kísérve változtatnám meg földrajzi koordinátáimat, de fõleg: egyedül, gyalog vagy BKV-val nem mennék az utcán.
Télleg: hogy lehet az, hogy 6millió mellett nincs pénz egy taxira?  És hmm.... milyen bank tart nyitva szombaton is? (Ott fogok számlát nyitni.)
Hát én nem hiszem, hogy ez és így történt... Ezek az újságírók mindenfélét kitalálnak...

Szextetthely

(00.09.05)
Újsághír ( Metro):
"Mint kiderült, minden ötödik olasz egészen szokatlan helyeken óhajt szeretkezni, ugyancsak minden ötödik olasz középkorinak tartja a házastársi ágyat és a félhomályt a hálószobában.
  A felmérés szerint az olaszok 27 százaláka a zakatoló mosógépre esküszik ideális szexhelyként, 23 százalék a garázsért rajong. Az autót 19, a zuhanyfülkét pedig 17 százalék tartja kiválónak, míg 15 százalék számára a pincének van különös varázsa.
  Nem ennyire kedvelt, de a házaspári ágynál még mindig elfogadhatóbb színhelynek tartják sokan a lépcsõházat, az öltözõket és éjszaka a lakások erkélyeit. Hét százaléknak a fogorvosi rendelõ elõszobája a legcsábítóbb, két százalék a repülõgép utasteréért rajong."
Oh, igen, a mosógép... hát ez már nem újdonság. Ezt már ismerjük. A többi sem valami nagy szám... kivéve... igen, kivéve a fogorvosi rendelõ elõszobája. Hmm... hát ez nekem új... azért az elõszoba kicsit forgalmas hely, nem? Mármint viszonylag... bár nem is tudom... azért ez mégiscsak furcsa... fájós foggal netán... nem tudom... És kezelés elõtt, vagy után? Hmm... Mármint fogkezelés elõtt vagy után? Mégha helyette, akkor azt mondom: IGEN! Ez igen! Tényleg klassz. Sõt: király. Szóval ezt kicsit részletezhették volna.... Hát nem tudom.... a fúrógép hangjától valahogy nekem a libidóm lelohad teljesen... Hmm... meg hogy az elõszoba... akkor inkább a fogorvosi rendelõ... ott van az a sokféleképpen állítható szék, ugye, talán... Mindenesetre ezen alaposan gondolkodnom kell még, hogy is van ez... Be is jelentkezem a fogorvosomhoz még ma. Egy kezelésre. Van egy luk. (A fogamon. Is.) Tömés kell.

Szembeköpõsdi

(00.09.01)
Újságcikk  ( Metro):
"(...) végülis csak három nap volt az egész, nem értem ugyan a dolgot, de vajon mennyit kereshetett a bank, ha milliókat, netán százmilliókat parkoltatott (...)"
/Narancsik Ágota: Véleményem szerint/
Sokat, kedves Ágota, sokat. De mindenesetre a bankok is tudják: sok kicsi sokra megy.
Kedves Ágota,
   imádom az írásait. Az emberben nem erõsítik ugyan kifejezetten az optimizmust, de belõlem az már rég kiveszett amúgy is. Bár a véres valóságról ír,  viszont igen élvezetes, mondhatni humoros, de mindenképpen jópofa stílusban. Amikor olvasom, nem is tudom, sírjak-e vagy nevessek. Úgyhogy inkább mindkettõt teszem egyszerre.
Kedves Ágota,
   ezzel a bank-élménnyel végülis nem mondott újat, de azt mindenesetre szellemesen tette. Ugyan, honnan is lenne a bankoknak annyi pénzük? Onnan vesznek el, ahol van, ahonnan lehet. Még ha sok kicsi is az. Mint köztudott, a bankszféra maga a kánaán. Az ott dolgozóknak is, nemhogy a tulajdonosoknak - vezetõknek. Természetes, hogy ahogy csak lehet, az ügyfelet becsapják / átvágják, bár ez az egész társadalmi-gazdasági életben általánossá vált, legfeljebb a fokozatok különböznek valamelyest.
És mért is ne tennék? Mindenki azt tesz, amit megtehet. A bankok különben is teljesen össze vannak fonódva a politikai hatalommal, olyan szövevények vannak ott, hogy a Net ahhoz képest piskóta.
   Inkább az a szomorú kedves Ágota, hogy az ilyen cikkel mondott is valamit meg nem is. Mint a mesében. Az a szomorú, hogy nem lehet nevén nevezni az(okat), aki(k) +lop(nak), átvág(nak), sárba tipor(nak), +aláz(nak). Mert ott az igazság, ahol az erõ. A kisembernek, akibõl élnek, kuss. Mint ahogyan a buszon egy rokonszenves hölgy, a dolgozó nép egy lánya mondotta: "Olyan világot élünk, hogy ha szembeköpnek, úgy kell tenned, mintha azt hinnéd, hogy az esõ esik az orcádra... Rosszabb esetben még meg is kell köszönnöd."
    Hát kedves Ágota, így megy ez, tudjuk ezt mind.
"...Nem pöröltem, - Félreálltam, letöröltem..." valami ilyesmit írt Arany János jó régen. Amikor tanultuk, azt hittem, hogy a múltat tanuljuk, nem a jövõt.

És mindennél van rosszabb. Mint pl. az, ha az OTP árvák, állami gondozottak, végképp kiszolgáltatott gyerekek pénzét dézsmálja meg. A fiamtól 10-15 ezer forintot lopott el. És amikor azt mondtam: bíróságra megyek, "megnyugtatott": úgyis hiába, veszíteni fogok. És ebben percig sem kételkedtem. Két olyan (összefonódott) szervezet, mint az OTP és egy kerületi önkormányzat egyesített erejével szemben még egy porszem is erõsebbnek érezheti magát, mint akit ezek +károsítanak.
    Hát kedves Ágota, bizony az embernek kinyílik a bicska a zsebében, és gyilkos indulatai támadnak, de mivel az olyasmi kisemberek esetében törvénybe ütközõ cselekedet, hát csak csendben elmegy az életkedve.
Hmm... és még azt kutatják, miért oly depressziós a magyar. Nem hinném, hogy a hatalom haszonélvezõi közt túl sok depressziós lenne. Nem olyan nagy rejtély ez. De hát a kutatóknak is élni kell valamibõl, nemde?
    Mindenesetre írjon csak kedves Ágota, az író írjon, az a dolga. És bár elkeserítõ dolgokról ír, a humor mégiscsak ad egy pozitív ellensúlyt. És ez mégiscsak jó dolog.


Kinek jó a szent jobb?

(00.09.01)
Olvasói levél ( Metro):
"(...) Miért baj az, ha valakik ebben az országban nemzeti ereklyéjüknek tekintik a szent jobbot? (...)"
Erre a válasz: Nem lenne baj, ha a költségeit kizárólag õk fizetnék.
És ez minden személyi kultusz esetére ill. fetisizmusra - bálványimádásra vonatkozik. Mert ugyan miért fizessen ezért az is, aki más vallású? Pl. buddhista,vagy materialista, vagy egyéb? Miért kell a katolikus ceremóniákat az egész más vallásúaknak is fizetniük? Ez érthetetlen. Mint ahogy az is, miért kell az én pénzembõl (is) vett zászlókat az én pénzembõl is fizetett (ha jól tudom, katolikus) egyházi hivatalnok által megszentelni, amikor nem vagyok katolikus, de mégcsak más szervezett vallás híve sem, mivel nem vagyok róla +gyõzõdve, hogy létezik valamiféle mindenható, embereket és világokat teremtõ és uraló szellem. Ráadásul ezzel a ceremóniával tudatosítják bennem, hogy bár az én pénzemet is felhasználják erre, ámde kivülállónak tekinthetem magam, mert ha nem vagyok katolikus, de legalábbis vakbuzgó, fetisiszta hívõ, akkor ne tekintsem magam a nemzethez tartozónak. És ez nem túl jó érzés.
Mert attól, hogy nem hányok keresztet, nem borulok térdre, nem csókolok kezet bíborba-bársonyba öltözött, magukat isten által kinevezettnek hirdetõ, de annál inkább földi hatalmasságoknak, attól még csak-csak magyar vagyok, úgy gondolom.
És mindez igaz lenne a kommunizmus nevû vallás hasonló megnyilvánulásai esetén is.

Elmés válasz

(00.09.05)
Újsághír ( Népszabadság):
Nem elmebeteg az ámokfutó
  Nem szenved büntethetõséget kizáró kórós /így van írva! nyilván azt akarták írni: kóros/ elmeállapotban a 25 éves B. Zsolt, aki július 4-én éjszaka Budapesten két embert megölt, kettõt megsebesített.
Na ugye, én megmondtam! Nem lehet elmebeteg az, aki öngyilkolászást emleget! Hacsak nem alibibõl mondja...

Egér kontra Viagra

Azóta hallottam egy rádióhírben, hogy az egér számára is találtak egy megfelelõ ruhadarabot: ez állítólag a nyakkendõ. Nos, ahogy belegondolok, bevallom, nehezen tudom elképzelni, azt hogyan kellene használni. Esetleg a tapipadhoz hasonlatosan kellene simogatni? Persze gondolom, igazán akkor hatásos, ha a kollega(?)nõ teszi ezt meg az épp egerészni szándékozó férfiú helyett. Merthogy a nyakkendõ-egér nyilvánvalóan inkább férfiak számára készült. Remélem, a nõi egerésznivágyók számára is kitalálnak valami megfelelõ ruhadarabot. Az én javaslatom a melltartó. Természetesen a melltartó-egér (hasonlatosan a nyakkendõs rokonához) simogatása is nyilvánvalóan akkor a leghatásosabb, ha a férfikolléga(?) teszi ezt. Ezekben az esetekben kit érdekelne, ha netán a vindóz lefagy, elszáll? Viszont sokkal kellemesebb így, hogy a kedves felhasználó közben felhevül. Jó esetben el is megy.


Elmés kérdés

(00.06.06)
Újsághír ( Metro):
Öngyilkossági szándékkal bolyongott a fõvárosban, de a kihallgatások alapján nem látszik elmebetegnek az a fiatalember, aki keddrõl szerdára virradóan lövöldözött Budapesten az Oktogonnál, és négy személyt súlyosan megsebesített, közülük egy belehalt sérüléseibe.
Vajon miért magától értetõdõ az, hogy aki nem akar tovább élni (ilyen vagy olyan okok miatt), az automatikusan elmebeteg? Nem lehetséges, hogy ez esetleg fordítva van, mint ahogy Karinthy írta:
Ismertem 1 embert, aki pillanatnyi elmezavarában nem lõtte fõbe magát, hanem életben maradt...
És milyen érdekes az is, hogy a vízcsapból is az emberi és személyiségi jogok szólamai folynak... minek keretében, ha jól tudom, egyik közkedvelt frázis az élethez való jog... viszont számomra fel nem fogható módon a (saját) halálához nincs joga az embernek... (lásd pl. euthanázia, vagy a sikertelen öngyilkos elmeosztályra szállítása, pedig ez minden, csak nem orvosi kérdés...). Szerintem a saját életével-halálával mindenkinek szabadon kéne rendelkeznie. A máséval persze nem: annak már inkább köze van az elmebetegséghez.

Szerintem a hír helyesen így hangzik: Keddrõl szerdára virradóan lövöldözött Budapesten az Oktogonnál, és négy személyt súlyosan megsebesített, közülük egy belehalt sérüléseibe, de a kihallgatások alapján nem látszik elmebetegnek az a fiatalember, aki öngyilkossági szándékkal bolyongott a fõvárosban.


Laptop kontra Viagra

(00.04.04)
Újsághír ( Metro):
A laptopok következõ generációja születik. Egy brit cég ugyanis  nadrágokba, illetve szoknyákba varrható billentyûzetet készített. Az új klaviatúra használata egyszerû, csak le kell ülni, és mondjuk a comb belsõ felére varrt gombok érintésével bevihetjük a kívánt információkat.
Jujjj, de pajzán! Hát mégha a tapipadot is a legmegfelelõbb helyre varrják be... csak tudnám, minek ehhez a laptop többi része....? Hmm... azt hiszem, e technikai újítás nyomán nemcsak a laptopoknak fog következõ generációja születni....

Magyar Halálfolyosó

(00.04.04)
Hír ( Juventus rádió):
A távolság veszélyes a betegellátásra
Meghalt egy beteg a székesfehérvári kórházban, miközben a kardiológia új épületébõl a koronária õrzõbe vitték. A 72 éves asszony a belgyógyászaton lett rosszul, elõször a 250 méter hosszú folyosón, másodszor pedig a liftben kellett újraéleszteni, ám életét nem tudták megmenteni.
A kórház több orvosa szerint az életét meg lehetett volna menteni, ha idõben eljut a korszerû mûszerekkel felszerelt õrzõbe.
És ezt nem sokkal megelõzõen is történt egy hasonló eset.
Hát kéremszépen, ilyen hírre ébredni nem valami lelkesítõ... a helyszín (Székesfehérvár) nevének hallatán különösképpen felfigyeltem a hírre.... Mintha alig pár napja történt volna, hogy ott egy orvos (majd többen is) éhségsztrájkkal tiltakozott a kórház gazdasági, de nem a betegek érdekeit szem elõtt tartó átszervezése ellen. Én ugyan csak a sajtóból hallottam az ottani zajlásokról, a sajtó precizitása pedig a híreket illetõen tapasztalataim alapján általában megkérdõjelezhetõ... (Ha netán valakinek személyes, ezáltal hitelesebb ismeretei vannak az ügyrõl, szivesen venném, ha engem is beavatna...) No, mindenesetre az általam hallottak alapján összefüggést vélek felfedezni a korábbi és a mostani esemény(ek) között... Lehet, hogy az az orvos mégis tud valamit? Lehetséges, hogy mégiscsak remekül ért a szakmájához? Lehetséges, hogy a sokéves tapasztalata is jelent valamit? Lehetséges, hogy valóban nem csak azért orvos, hogy gyógyítson, hanem hogy próbálja a hatalommal szemben is megvédeni a betegek érdekeit? Lehetséges, hogy ennyire szereti azt, amit csinál? Lehetséges, hogy ezért még a saját egészségét is kockáztatva harcba száll? Na és lehetséges, hogy netán igaza volt, hogy a betegek érdeke ellen való vétek a meglévõ struktúra átvariálása? No és nem lehetséges-e vajon, hogy ez az utóbbi 2 esemény õt igazolja? Hm? Mindenesetre érdekes lenne mérleget készíteni az átszervezés okozta költségmegtakarítás, ill. az emiatt meghalt betegek száma között.... így netán meg lehetne tudni, hogy mennyibe is kerül manapság Magyarországon egy emberélet.... (ámbár erre vonatkozóan amúgy is vannak tippjeim). Bár lehetséges, hogy kortól is függ a dolog.....? Manapság 40 év körül már erõsen kezd elértéktelenedni az ember errefelé.... Lehet, hogy a 70. évre már nullára amortizálódik...? Hmm... Vajon most mi zajlik le az átszervezést parancsba adó hatalmasságok lelkében (már ha egyáltalán lehet ilyesmirõl beszélni az õ esetükben) ?
Hát kéremszépen... mindenesetre érdekes új nemzeti sajátossággal büszkélkedhetünk... van egy Halálfolyosónk... mindössze 250 méter. Ami nem sok gondolom pl. egy egészséges embernek. Vagy pl a Halálnak. Könnyedén utoléri a beteget. Hát mitmondjak, elég egyenlõtlen verseny... Istenem, a Székesfehérvári Kórházban egy új versenysport van meghonosodóban: 250 méteres versenyfutás a Halállal... A beteg nyereménye az Élet... a Halál nyereménye a beteg.... Szegény orvosok pedig maximum csak szurkolni tudnak a betegnek a versenyfutás alatt.... Mit is tehetnének... A hatalmasok bizonyára jobban tudják azt, mi is a gazdaságosság....
És ilyenkor én szoktam ám asszociálni... eszembe jut pl. hogy más aspektusban micsoda vészharangokat kongatnak: fogy az ország lakossága... hogy fel kell virágoztatni a családeszményt, propagálni kell a min. 3 gyerek vállalását (a 3 szoba meg a 4 kerék persze csak mese habbal), netán a bevándorlást, szigorítani kell az abortuszt, le kell beszélni az öngyilkolászósokat, stb, stb....... Na kérem. Persze ilyeneket szónokolni (vagy inkább felolvasni) kampányszerûen sokkal-sokkal könnyebb, mint az élõ emberekkel folyamatosan törõdni. Ez ugyanis idõigényesebb lenne. Mert ezzel ugye munka lenne, macera lenne, szervezni kellene, tervezni kellene, kicsinyes érdekeket félretenni kellene, meg hasonlók... Ugyan kérem: kinek az érdeke ilyesmit felvállalni? Pláne hosszabb távon?
Na és persze hogy eszembejut az országiMÁZs-project. Hát bizony, fontos, hogy legyen iMÁZsunk. Gondolom, még nincs... én ugyan azt hittem, hogy jó jelképnek pl a Himnusz, vagy az Országház, a Gellérthegy, vagy ilyesmi... szóval ami már úgyis megvan.... hát nem is tudom... miközben milliárdokat (több, mint 4 millárdot) fizetnek ki az iMÁZs-projectre, miközben az iMÁZsközpont évi 4,3 milliárdot költhet ki tudja, mire.... miközben a magyar iMÁZsközpont az amerikai gyermeteg reklámstílust magábaivó fiatal gárdája összedob valamiféle amerikai gyermeteg stílusú, ámde helyesírási hibákban bõvelkedõ munkatervet (hírforrásom a HVG, 00.03.25.-i száma), hát mindezenközben ilyen magyar sajátosságok születnek, mint pl. az a Székesfehérvári Halálfolyosó.
Hmm.... ha már üzlet, legyen üzlet. Meg kéne hirdetni, hogy belépõjegy ellenében bárki megtekintheti a székesfehérvári Versenyfutás a Halállal c. rendezvényt. Gondoljunk csak bele: micsoda bevétele lehetne ez a kórháznak.... (na persze, hogy azt mire fordítanák...? esetleg további átszervezésre, hogy még több ilyen rendezvény lehessen tartani... még messzebbre telepítenének egyes osztályokat, õrzõket....) gondoljunk csak bele: micsoda üzlet lehetne ez.... a végén már nem is kéne gyógyító tevékenységet végezni, csak ezeket a versenyfutásokat megszervezni.... bár igaz, ha mégis van olyan szerencsés(?) beteg, aki esetleg gyõz, azzal mégis foglalkozni kéne.... de nem is tudom... nekem most elindult a fantáziám, hogy mindaddig versenyeztetni kell a beteget, amíg csak élve bírja.... ez lenne csak az igazi haszon!

Törpös viszonyok

(00.04.11)
Újsághír ( Metro):
Eltûnt mintegy húsz hosszú sapkás kertitörpe a párizsi Bois de Boulogne Bagatelle kastélyában megnyílt kertitörpekiállításról. Hivatalos jelentés szerint az "eltüntetést" a Kerti Törpék Felszabadítási Frontja (KTFF) elnevezésû szervezet vállalta magára. Közleményében a KTFF "a csúf kiállítás azonnali bezárását és a még fogva tartott kerti törpék haladéktalan szabadon engedését" követelte. A szervezet terve, hogy "a kerti törpék nevetségessé tétele ellen" tovább harcol. ...
Milyen jó lehet Franciaországban... ott úgy látszik, már csak a Kerti Törpék jogai körül vannak némi problémák... És milyen jó ott a kerti törpéknek, van felszabadítási frontjuk is... Hát mit mondjak: szivesebben lennék Franciaországban Kerti Törpe, mint Magyarországon nõ...

Beszélnek is meg nem is...

(00.03.27)
Újsághír ( Metro):
Kérdés:"Miért .... nem próbál a BKV-jármûvezetõk egy része tagoltan, érthetõen szólni a mikrofonba?"
Válasz: "Nincs beszédképzés a jármûvezetõk részére. (...) Van közöttük, aki nem a szavak embere, nehezebben beszél. Rendkívüli helyzetre vonatkozóan ezért kiadják nekik a bemondandó szöveget.
Milyen érdekes, amikor a válasznak kinevezett szövegnek valójában semmi köze nincs a kérdéshez. A fenti kérdés szerintem egyáltalán nem arról szól, hogy a jármûvezetõk tudnak-e szabadon fogalmazni, rögtönözni, kötetlenül beszélni. Szerintem arról van szó, hogy egy részük olyan érthetetlenül motyog, dörmög, suttog (elvileg a mikrofonba), mintegy magának / magában, az orra alatt, a foga között, hogy semmit sem érteni belõle. Érezni, hogy semmi kedvük sincs megszólalni. Csak azt nem értem, hogy akkor miért nem maradnak inkább csendben? Ez olyan "mondok is valamit meg nem is". Hiszen nyilván nem kötelezõ pl. a megállók bemondása, hiszen a vezetõk nagyobb része nem teszi. (Más kérdés, hogy az utasok számára igen praktikus lenne, különösen egy számukra ismeretlen területen, vagy rosszul látóknak, vagy ködös, esõs, sötét idõben. No de hát ne legyünk ilyen telhetetlenek, örüljünk, hogy egyáltalán utazhatunk egy még meg nem szüntetett járaton.) Más (lenne) persze a helyzet valamilyen rendkívüli helyzetben, de bizony akkor is elõfordul, hogy az utasok mintegy riadóláncot alkotva adják a kocsiban hátrafelé az információt. És hát én bizony nem hiszem, hogy ez beszédképzõ tanfolyamok nem/hallgatásán múlna. Hallottam már mikrofonba csak motyogó vezetõt igen érthetõ tisztasággal kiszólni az ablakból egy másik autósnak, aki szabálytalankodva, bénázva veszélyeztette a biztonságot, vagy akadályozta a forgalmat. Tuti, hogy megfelelõ anyagi ösztönzéssel rögtön igen szép, érthetõ lenne a kiejtésük... be kéne vezetni valami "érthetõ beszéd-pótlékot"
(Van az a vicc, hogy:
- Tud úszni?
- Nem.
- És ha jól megfizetem?)
Hmm.. persze azt azért nem értem, hogy végülis mért lenne fárasztóbb érthetõen beszélni, mint motyogni? Ha már úgyis kinyitja a száját, hangokat ad ki, akkor ugyanolyan erõvel nem lehetne érthetõen is ugyanazt tenni? Mindenesetre igen jól esik hallani a kivételes eseteket: amikor a vezetõ jó reggelt / napot / éjszakát kíván, idejében bemondja a megállókat... szóval szivetmelengetõ érzés ilyenkor, hogy nem csak egy kényszerû pénzkereseti lehetõség ez neki, hanem ha már úgy is ott van, akkor inkább szereti is a munkáját, úgy mégis könnyebb... mégha ez manapság nem is divat...

Túlvilági tudósítás

(00.03.23)
Újsághír ( Metro):
" A síneken ült az az 50 éves férfi, akit szerdán a gödöllõi HÉV a Pest megyei Mogyoród és Szilasliget közelében halálra gázolt.
Mint elmondta, az eset a nyílt pályán történt. (...)"
Hát mit mondjak... mégiscsak fantasztikusan rámenõsek ezek az újságírók! Még odaátra is utána mennek az interjúalanynak. Pedig ott már igazán nyugalma lehetne tõlük az embernek...