Válas György tudományos és mûszaki hírei
Történelem, régészet, antropológia

Igazolták a Siloáh-alagút bibliai korát

 

Jeruzsálemben, a Templomhegyet az Olajfák hegyétõl elválasztó Kidron-völgyben található a Siloáh-alagút. Ez tulajdonképpen vízvezeték, a Gihon-forrás vizét vezeti el a Siloáh-medencébe, amely a királyok korában a második városfalon belül volt. Az i.e. 727-tõl 698-ig uralkodó Hiszkija király idejében építették, amikor az asszírok veszélyes támadásokat indítottak Juda, és fõvárosa, Jeruzsálem ellen, a kettészakadt ország másik felét, Izraelt pedig le is rohanták, és népét babiloni fogságba hurcolták. „Hiszkija volt az, aki elrejtette Gichon vizeinek felsõ lefolyását, és levezettette Dávid városának nyugati oldalára.”  —  olvashatjuk a Krónikák 2. könyvében. A Siloáh-alagút egyike annak a nagyon csekély számú bibliai építménynek, amelyeket ma egyértelmûen azonosítani tudunk.

A királyok korának Jeruzsáleme, amelyet a Biblia Dávid városának nevez, mert a bibliai történet szerint Dávid király foglalta el a kánaánitáktól, nem a Templomdombtól nyugatra, a mai Óváros helyén állt, hanem a Templomdombtól délre, a mai Sion hegyétõl a Kidron- és Hinnom-völgyek találkozásához lefutó gerincen. (A Kidron-völgyet az ókori és középkori hiedelem az utolsó ítélet leendõ helyszínének tartotta, ezért oda temetkeztek azok, akik közel akartak lenni majd akkor, hogy hamarabb kerüljenek sorra. A keleti oldalát, az Olajfák hegyének a lejtõjét hatalmas kiterjedésû zsidó temetõ, a nyugati oldalát, a Templomdomb lejtõjét hasonlóan nagy muzulmán temetõ borítja. A völgyfenéken sziklába vágott, hatalmas ókori sírépítmények állnak. A Hinnom-völgy, a Ge Hinnom a hiedelem szerint a pokol kapuját rejti, innen a gyehenna szó.) A várost erõs, hármas fal védte, de a Templom a városon kívül állt.

A Gihon-forrás és a Siloáh-medence közötti távolság csak 320 m, de a kacskaringós Siloáh-alagút hossza 521,5 m, mert építésekor, a puhább, könnyebben véshetõ kõzeteket követve, gyakran eltértek az egyenes iránytól. A szintkülönbség a felsõ és az alsó vége között 2,18 m. Az ókori mérnöki tudás csodája, hogy a több mint fél kilométeres, kacskaringós és lejtõs alagút alulról és felülrõl induló építõi néhány centiméteres eltéréssel találkoztak össze. A találkozási pont ma is felismerhetõ, a találkozásnál szükségessé vált csekélyke kiigazítás jól látható.

Az alagút ókori voltát a benne talált felirat már korábban is igazolta, most azonban a jeruzsálemi Héber Egyetem kutatói radioizotópos vizsgálatot is végeztek benne. A falat borító legrégibb vakolatban, amely közvetlenül a kõfalon fekszik, közbülsõ lerakódás nélkül, tehát nyilván az alagút ásása után azonnal felhordták, C14-módszerrel vizsgáltak egy növénymaradványt. A növénymaradvány, amely feltehetõleg a habarcsnak az alagúton kívüli keverése során került oda, a vizsgálat szerint i.e. 700. és 800. között élt. A tórium bomlási sorával vizsgáltak egy sztalagtitot (függõ cseppkövet), amely az alagút falán nõtt, annak a születési évére i.e. 400. adódott. A vizsgálat tehát egyértelmûen igazolta, hogy a ma látható alagút azonos azzal, amelyrõl a Királyok 2. könyve és a Krónikák 2. könyve szól.

2003. szeptember 12.

Nature Science Update, 11 September 2003,
http://www.nature.com/nsu/030908/030908-9.html


Ezt az oldalt a legelõnyösebben kedvenc böngészõjével olvashatja.

E hír Válas György szellemi tulajdona. Magáncélra, tanulmányi és tudományos célra szabadon használható, de bárminemû (akár közvetlen, akár közvetett) anyagi haszonszerzésre irányuló felhasználása csak a jogtulajdonossal kötendõ külön szerzõdés feltételei szerint jogszerû.

 

Vissza a Történelem, régészet, antropológia híreinek tartalomjegyzékére
Vissza a hírek tartalomjegyzékére Vissza Válas György honlapjára Válas György tematikus internet-katalógusa