2880. március 16-án a Földnek ütközhet egy aszteroid. Vagy nem.
Az 1950 DA jelû kisbolygót 1950. február 23-án fedezték fel. Azóta fél évszázadon át figyelték optikai távcsövekkel, most pedig az Areciboi Obszervatórium óriás rádióteleszkópjával és a kaliforniai Goldstoneban található nagy rádiótávcsõvel radarméréseket végeztek rajta, az eddiginél sokkal pontosabban határozva meg a pozícióját. A nagyon pontos mérések szerint 0,33% (vagyis 1/300) vagy annál kisebb a kockázata, hogy 878 év múlva a kisbolygó eltalálja a Földet. Ez nagyobb kockázat, mint az összes többi ismert földközeli kisbolygó ütközési valószínûsége együttvéve.
Mi lenne, ha az ütközés tényleg bekövetkezne? Az nagy szerencsétlenség lenne, de nem világkatasztrófa. Az 1950 DA átmérõje 1,1 km. A Chicxulub-krátert 65 millió éve létrehozó, és a dinoszauruszok kihalását okozó égitest 10–14 km átmérõjû volt. A térfogata, és valószínûleg a tömege is legalább 750-szer volt tehát nagyobb, mint az 1950 DA kisbolygóé, de lehet, hogy több mint 2000-szer. Szó sem lenne tehát olyan végzetes, az egész földi élõvilágra katasztrofális hatásról, mint a Chicxulub-ütközéskor. Még akkor sem, ha az ütközés bekövetkezne. Nem fog azonban bekövetkezni. Ha a jelenlegi pálya netán tényleg ütközésre vezetne, a találkozás akkor is megakadályozható.
A jelenlegi pálya jövõbeni alakulását illetõen még sok a bizonytalanság. A legnagyobb bizonytalanságot a forgási tengely nem megbízható ismerete jelenti. Pillanatnyilag két lehetõség van a tengelyirányra, és a két lehetõség nagyon különbözõ jövõbeni pályaalakulást jelent. Az 1/300 ütközési valószínûség a rosszabbik lehetõség. A kisbolygó pályájára módosítóan hat egyrészt a napfény sugárnyomása, másrészt a meleg oldal nagyobb párolgása és a hideg oldal kisebb párolgása közötti különbség rakétahatása. A két hatás aránya függ a tengelyiránytól. Mindkét hatás nagyon kicsi, de évszázadok során azért észrevehetõen módosítja a pályát.
A feltételezhetõ ütközésig még hátralévõ nyolc és háromnegyed évszázad elsõ néhány évtizede a pontosabb pályameghatározásra mehet el. Ha ennek során az derül ki, hogy tényleg nagy az ütközés veszélye, akkor neki kell látni a pályamódosításnak. Nem kell azonban nukleáris robbantásra, vagy a csekély fantáziájú sci-fi-szerzõk egyéb goromba agyrémeire gondolnunk. Sokkal egyszerûbb, és békésebb megoldásokat lehet kiötölni. Az egyik már most lehetségesnek látszó megoldás például a következõ. Elindul a kisbolygó felé egy nagyméretû napvitorlás. A napvitorla már kipróbálás alatt áll, néhány évtized múlva rutineszköz lesz. A kisbolygóhoz érve az ûrszonda ráteríti fémgõzöléssel tükrözõvé tett napvitorláját a kisbolygóra. Annak így megváltoztatott albedoja már elegendõ, hogy a napfény sugárnyomása néhány évszázad alatt egészen más pályára hajtsa a kisbolygót.
2002. április 11.
NASA NEO Program, Asteroid 1950 DA, Apr 04, 2002,
http://neo.jpl.nasa.gov/1950da/
Jet Propulsion Laboratory 2002 News Releases, April 4, 2002,
http://www.jpl.nasa.gov/releases/2002/release_2002_79.html
Ezt az oldalt a legelõnyösebben kedvenc böngészõjével olvashatja.
E hír Válas György szellemi
tulajdona. Magáncélra, tanulmányi és tudományos
célra szabadon használható, de bárminemû (akár
közvetlen, akár közvetett) anyagi haszonszerzésre
irányuló felhasználása csak a jogtulajdonossal kötendõ
külön szerzõdés feltételei szerint jogszerû.
| Vissza a csillagászat, ûrkutatás híreinek tartalomjegyzékére | ||
| Vissza a hírek tartalomjegyzékére | Vissza Válas György honlapjára | Válas György tematikus internet-katalógusa |