1997-ben nagyon távoli, nagyon halvány szupernóvákat kerestek a Hubble ûrteleszkóppal dolgozó csillagászok, így bukkantak rá arra, amelynek az 1997ff nevet adták. A megfigyelés azonban csak egyetlen hullámhossztartományban történt, ezért nagyon keveset tudtak meg az új objektumról. Akkor annyit tudtak mondani, hogy a vöröseltolódása nagyobb, mint 1,32.
Késõbb megtalálták azonban a szupernóvát két olyan közeli infravörös felvételen, amelyek eredetileg más célra készültek. Az egyiket 25 nappal készítették a szupernóva felfedezése után. (A távolodás késõbb pontosan meghatározott sebessége azonban arra vezet, hogy a relativisztikus idõdilatáció miatt ez a földi 25 nap a szupernóva sajátidejében csak 9 nap.) A másik felvétel fél évvel a felfedezés után készült, amikor a szupernóva már nagyon halvány volt. Az így rendelkezésre álló, különbözõ idõpontokban készült három felvétel már elegendõ volt a jelenség részletes elemzésére. Az elemzést a Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratóriumban elhelyezett szuperszámítógépen végezték, a világ legnagyobb teljesítményû nyílt felhasználású számítógépén, és az eredményét most tették közzé.
Az elemzés igazolta azt a korábbi sejtést, hogy az 1997ff Ia típusú szupernóva, a vöröseltolódására pedig 1,7 adódott. Így ez bizonyult az eddigi legtávolabbi szupernóvának. Az eddigi rekord 1,2 volt. (Egyben az 1997ff a legtávolabbi egyedileg észlelt csillag. — A szerk.) Az 1,7 vöröseltolódás azt jelenti, hogy az 1997ff 11,3 milliárd éve robbant fel.
Az Ia típusú szupernóvák robbanása nagyon egységesen zajlik le, szinte egyforma a fénygörbéjük, szinte egyforma a spektrumuk. (Ezek a szupernóvák fehér törpébol és vörös óriásból álló kettos rendszerekben jönnek létre, amikor a fehér törpe olyan nagy anyagmennyiséget szakít ki a társából, hogy megindul benne a termonukleáris reakció.) Ezért ezeket standard fényforrásnak tudják használni a csillagászok, kozmológiai paramétereket határozva meg belõlük. A fénygörbe illesztése azt mutatta, hogy felfedezésekor az 1997ff nyolc napja volt látható.
A képek elemzésébõl kozmológiai következtetéseket is levontak a csillagászok. Amikor az 1997ff felrobbant, az Univerzum még sokkalta fiatalabb, ezzel együtt sokkalta sûrûbb volt, mint ma, a robbanás tehát a sokkal fiatalabb, sokkal sûrûbb Univerzum viselkedésérõl hoz nekünk hírt. Mintegy három éve arra mutató jeleket találtak a csillagászok, hogy az Univerzum tágulása nem lassul, sõt esetleg gyorsul. A gyorsuló tágulás viszont arra vezet, hogy a távoli Ia típusú szupernóvák halványabbnak látszanak, mint ami a vöröseltolódással meghatározott távolságukból következne. Ezt több távoli Ia típusú szupernóván igazolták is. Az 1997ff-en viszont a fordítottját találták: ez fényesebb, mint ami a távolságából következne, ez pedig lassuló tágulást jelez. Ebbõl arra következtetnek a csillagászok, hogy az Univerzum tágulása mindaddig lassult, amíg elegendõ nagy volt a sûrûsége, így az 1997ff fellobbanása idején is, késõbb azonban, amikor a sûrûség és ezzel a gravitációs összetartó erõ lecsökkent, megkezdõdött a tágulás gyorsulása.
2001. április 5.
US DoE Office of Science, 2 April, 2001,
http://www.science.doe.gov/feature_articles_2001/April/lucky_supernova/lucky_supernova.htm
Hubble Space Telescope News, 2 April, 2001,
http://oposite.stsci.edu/pubinfo/PR/2001/09/pr.html
Ezt az oldalt a legelõnyösebben kedvenc böngészõjével olvashatja.
E hír Válas György szellemi
tulajdona. Magáncélra, tanulmányi és tudományos
célra szabadon használható, de bárminemû (akár
közvetlen, akár közvetett) anyagi haszonszerzésre
irányuló felhasználása csak a jogtulajdonossal kötendõ
külön szerzõdés feltételei szerint jogszerû.
| Vissza a csillagászat, ûrkutatás híreinek tartalomjegyzékére | ||
| Vissza a hírek tartalomjegyzékére | Vissza Válas György honlapjára | Válas György tematikus internet-katalógusa |