Két elméleti fizikus, akik egyike Angliában, a Cambridgei Egyetemen, másika az Egyesült Államokban, a Princetoni Egyetemen dolgozik, új kozmológiai elképzeléssel állt elõ. Ez évtizedek óta az elsõ valóban alapvetõen új kozmológiai elképzelés. Eszerint az elképzelés szerint nem egy Big Bang zajlott volna le, hanem végtelen sok.
A kutatók egy viszonylag fiatal, és még eléggé kidolgozatlan matematikai formalizmusból indultak ki, az úgy nevezett húrelméletbõl, amely nem négy (három térbeli és egy idõbeli) fizikai dimenziót tételez fel, hanem többet, akár tizet. Bár a húrelmélet bizonyos eredményei ráillenek a fizikai valóságra, még nem lehet egyértelmûen megmondani, hogy puszta matematikai formalizmusról van-e szó, vagy a fizikai valóság tényleges, helyes leírásáról.
A két kutató számításaiból az következik, hogy a Világegyetem a sokdimenziós térben létezõ két membránban (becenevükön bránban) helyezkedik el, amelyeket az ötödik dimenzióban létezõ egydimenziós képzõdmény, úgynevezett húr köt össze. A két brán valamiféle ciklikus mozgást végez. Amikor összeérnek, az a fizikai világban olyan energiakoncentrációt hoz létre, amely megfelel a ma már hagyományosnak tekinthetõ világképünkben a Nagy Bummnak. Ezután az anyag elkezd gyorsan tágulni és ritkulni. Körülbelül 14 milliárd év múlva a tágulás még gyorsul is. Aztán évbilliók elteltével az anyag annyira megritkul, hogy szinte el is tûnik. Akkor a közöttük feszülõ húr újra összerántja a két bránt, és elkövetkezik az új Big Bang. Így megy ez a hullámzás a végtelenségig a múltban és a jövõben.
A Big Bang modellben a fizikusok a Világegyetem viselkedését csak úgy tudták megmagyarázni, hogy feltételeztek egy semmi másból nem következõ és más módon nem észlelhetõ energiafajtát, az úgynevezett sötét energiát, mert enélkül a Világegyetemben található energia kevés ahhoz, hogy az Univerzum úgy viselkedjék, ahogy a megfigyelések szerint viselkedik. Az új modellben ezt a sötét energiát nem kell kívülrõl többletként bevinni, hanem következménye a két brán gravitációs egymásra hatásának.
Az új kozmológiai elképzelés nagyon szimpatikus, mert benne a sötét energia nem „deus ex machina”, hanem a modellbõl fakadó következmény, de méginkább azért, mert helyreállítja a Világegyetem idõbeli végtelenségének elképzelését, megszûnteti a Big Bang modellben értelmezhetetlen, de kellemetlen kérdést, hogy „mi volt elõtte”. Csakhogy egy fizikai modell szimpatikus volta nem elegendõ ahhoz, hogy a modell elfogadottá váljék. Most elõször is a két javaslattevõ számításait tõlük függetlenül meg kell ismételniük másoknak, majd azokon alapuló további számításokat kell végezniük. Ha az ezután következõ diszkussziók próbáját kiállja az elképzelés (amelyet most sok szaktekintély nagyon szkeptikusan fogadott), akkor mondhatjuk azt, hogy lehetséges, a valóságot esetleg helyesen leíró hipotézisrõl van szó. Ezután jön a neheze. Olyan fizikai vagy csillagászati tényt, folyamatot vagy mennyiséget kell találni, amely a klasszikus Big Bang modell és az új elképzelés közül az egyikbõl következik, a másikból nem. Ha ez az eltérés a mûszereink, a megfigyeléseink vagy a kísérleteink számára elérhetõ tartományba esik, akkor dönthetjük majd el megfigyeléssel vagy kísérlettel, hogy az új elképzelés valóban a fizikai valóságot helyesen leíró elméletnek tekinthetõ-e.
2002. május 2.
Princeton University Press Release, April 25, 2002,
http://www.princeton.edu/pr/pwb/02/0506/0506-cyclicuniverse.htm
Nature Science Update, 26 April 2002,
http://www.nature.com/nsu/020422/020422-17.html
Ezt az oldalt a legelõnyösebben kedvenc böngészõjével olvashatja.
E hír Válas György szellemi
tulajdona. Magáncélra, tanulmányi és tudományos
célra szabadon használható, de bárminemû (akár
közvetlen, akár közvetett) anyagi haszonszerzésre
irányuló felhasználása csak a jogtulajdonossal kötendõ
külön szerzõdés feltételei szerint jogszerû.
| Vissza a csillagászat, ûrkutatás híreinek tartalomjegyzékére | ||
| Vissza a hírek tartalomjegyzékére | Vissza Válas György honlapjára | Válas György tematikus internet-katalógusa |