Csak 1998. május 6-ikán hozta nyilvánosságra a NASA, hogy fél évvel korábban, 1997. december 14-ikén minden eddig észleltnél sokszorosan nagyobb intenzitású gammakitörést észlelt egyidejûleg két mûhold, a NASA Compton Gamma Ray Observatory nevû égi obszervatóriuma és az olasz-holland BeppoSAX. A kitörés mintegy 50 másodperce alatt a becslések szerint csak gamma-sugárzás formájában több energia szabadult fel, mint több száz szupernóva-robbanás teljes lefutása alatt. A kitörés az elsõ egy-két másodpercben olyan fényerejû volt, mint az Univerzum összes többi része együttesen. A kutatók feltételezése szerint azonban más formákban, például neutrinó-sugárzásban és gravitációs hullámokban ennek a már önmagában is fantasztikus energiának akár a százszorosa is felszabadulhatott. Ebbõl a feltételezésbõl fakad az a becslés, hogy "ez volt a legnagyobb energiájú robbanás a Nagy Bumm óta".
A két keringõ obszervatórium együttmûködése nagyon eredményes volt: a Compton Obszervatórium rendkívül precízen rögzítette a kitörés intenzitás-profilját, és a kitörés során észlelt összintenzitást, a BeppoSAX pedig olyan pontosan meghatározta az irányát, hogy lehetõség nyílt a más típusú mûszerekkel történõ utóvizsgálatokra. A gamma-kitörések csak néhány másodpercig tartanak, de a helyükön rövidebb hullámhosszakon több hónapig észlelhetõ utófénylés. Ezt az utófénylést most sikerült nyomon követni a kitörés óta eltelt fél évben. Röntgen-hullámhosszakon maga a BeppoSAX és a NASA Rossi X-ray Timing Explorer nevû mûholdja kísérte végig az utófénylést, optikai hullámhosszakon a Kitt Peak 2,4 méteres teleszkópja és a Hubble ûrteleszkóp. Ahogy az utófénylés gyengült, a vöröseltolódás mérésére is alkalmas 10 méteres Keck II teleszkóp is bekapcsolódott a vizsgálatba. A fellobbanás helyén talált nagyon halvány galaxis a Keck II mérései során 3,4 vöröseltolódásúnak bizonyult, vagyis a fellobbanás fénye 12 milliárd éve indult el felénk. (Az Univerzum életkorát 14 millárd év körülire becsülik, az eddig talált legtávolabbi galaxis vöröseltolódása 5,34.) Ennek a távolságmeghatározásnak a nyomán derült fény arra, hogy milyen nagy szenzációról van szó, hogy milyen elképzelhetetlenül nagy energia szabadult fel a kitörésben. Talán ez magyarázza a közlemény fél éves késését az észleléshez képest.
A gamma-kitörések természetérõl nagyon keveset tudnak az asztrofizikusok, csak nagyon halvány elképzeléseik vannak arról, hogy ezeket a hatalmas energiájú kitöréseket milyen folyamatok keltik. Az egyik, de még messze nem igazolt elképzelés szerint forgó fekete lyukak körül lejátszódó jelenségekrõl van szó.
(A NASA-nak költségvetése szinten tartásához nagy szüksége van világszenzációkra, ez jól tetten érhetõ egyes közleményei megfogalmazásában. Erre szolgáltatott emlékezetes példát a marsi eredetû meteoritban talált, szerves eredetûnek is feltételezhetõ zárványok sok vitát kiváltó esete. Ugyanez a szenzációéhség érhetõ tetten a mostani közleménynek abban a megfogalmazásában is, hogy "ez volt a legnagyobb energiájú robbanás a Nagy Bumm óta". Ugyanakkor ez a szenzációéhség nem egészen tisztességes elhallgatáshoz is vezetett. A gamma-kitörések természetérõl ugyanis annyira nem tudunk semmit, hogy azt sem tudhatjuk, mennyire izotrópak. Ha viszont a felszabaduló energia esetleg nagyon szûk nyalábban irányított (például lézerszerû forrásból), ami a jelenlegi ismereteink alapján egyáltalán nem zárható ki, akkor a felszabadult energia sok nagyságrenddel kisebb is lehet, mint amennyire a NASA-közleményt megfogalmazó kutatók becsülték. Ezt a ki nem zárható lehetõséget nem lett volna szabad elhallgatni.
Ha azonban tényleg izotróp energiakibocsátásról van szó, tehát akkora energiafelszabadulásról, amekkoráról a közlemény szól, akkor viszont nem kizárt, hogy elõ kell venni Ambarcumjan örmény csillagász több évtizede publikált feltételezését arról, hogy a Nagy Bumm nem volt homogén, hogy akkor jelentõs anyagkoncentrációk egyben maradtak, és azok késõbb külön kisebb robbanásokban szóródtak szét. - A szerk.)
1998. június 8.
Today@NASA,
ftp://ftp.hq.nasa.gov/pub/pao/pressrel/1998/98-075.txt
Ezt az oldalt a legelõnyösebben kedvenc böngészõjével olvashatja.
E hír Válas György szellemi
tulajdona. Magáncélra, tanulmányi és tudományos
célra szabadon használható, de bárminemû (akár
közvetlen, akár közvetett) anyagi haszonszerzésre
irányuló felhasználása csak a jogtulajdonossal kötendõ
külön szerzõdés feltételei szerint jogszerû.
| Vissza a csillagászat, ûrkutatás híreinek tartalomjegyzékére | ||
| Vissza a hírek tartalomjegyzékére | Vissza Válas György honlapjára | Válas György tematikus internet-katalógusa |