A Hubble ûrteleszkóppal dolgozó csillagászok fekete lyukra bukkantak két gömbhalmaz középpontjában. Az egyik saját Galaxisunk M15 jelû halmaza, a másik az Andromeda-galaxis G1 jelû óriása.
A fekete lyukaknak eddig két típusa volt ismert. Az egyik a nagy csillagok szupernóva-robbanása után visszamaradó fekete lyuk. Az ilyennek néhány naptömegnyi a tömege. A másik a szupernagy tömegû fekete lyuk. Az ilyenek a galaxisok középpontjában találhatók, és a tömegük több millió, néha több milliárd naptömegnyi. A most talált fekete lyukak viszont egy eddig ismeretlen, közepes tömegû osztályhoz tartoznak. Az M15-ben talált fekete lyuk mintegy 4000 naptömegnyi, a G1-ben talált pedig 20 000 naptömegnyi. Feltûnõ, és nem lehet véletlen, hogy mindkettõ követi a galaxisokból levont szabályt, hogy a fekete lyuk tömege mintegy 0,5%-a a neki otthont nyújtó csillagközösség tömegének.
A fekete lyukakat a körülöttük keringõ csillagok sebességeloszlásából fedezték fel. Egy Kepler-pályán keringõ égitest pálya menti mozgását mindig a pályáján belüli vonzó tömeg határozza meg. Ha egy egyenletes tömegeloszlású halmazban befelé haladunk, a mind beljebb keringõ csillagokra mind kisebb vonzóerõ hat, mert mind kevesebb csillag található a pályájukon belül. Ha azonban a halmaz közepében van egy aránylag nagy vonzó tömeg, akkor befelé haladva lassabban csökken a vonzó tömeg, így ebben az utóbbi esetben a középponthoz közeli csillagok keringése gyorsabb. A pontos sebességeloszlásból meghatározható a középponti vonzó tömeg nagysága.
A többnyire a galaxisok halojában található gömbhalmazok a világegyetem legöregebb csillagtársulásai, bennük találhatók a legöregebb csillagok.
A mostani felfedezés több irányban is utat nyit a további kutatások felé. Egyrészt talán megmagyarázza, hogy a gömbhalmazok miért maradtak együtt, és miért maradtak gömb alakúak oly sok évmilliárdon keresztül, miért nem szórták õket széjjel a soktestproblémákra jellemzõ divergens (például párolgási) folyamatok. Másrészt a felfedezõik elképzelése szerint magyarázatot nyújthat a galaxisközéppontokban található szupernagy tömegû fekete lyukak keletkezésére. Õk úgy gondolják, hogy ilyen középnehéz fekete lyukak képezték a késõbbi szupernagy tömegû fekete lyukak csiráját, ilyenek összeolvadásából alakultak ki azok.
2002. szeptember 18.
Hubble Space Telescope News, September 17, 2002,
http://oposite.stsci.edu/pubinfo/PR/2002/18/pr.html
Ezt az oldalt a legelõnyösebben kedvenc böngészõjével olvashatja.
E hír Válas György szellemi
tulajdona. Magáncélra, tanulmányi és tudományos
célra szabadon használható, de bárminemû (akár
közvetlen, akár közvetett) anyagi haszonszerzésre
irányuló felhasználása csak a jogtulajdonossal kötendõ
külön szerzõdés feltételei szerint jogszerû.
| Vissza a csillagászat, ûrkutatás híreinek tartalomjegyzékére | ||
| Vissza a hírek tartalomjegyzékére | Vissza Válas György honlapjára | Válas György tematikus internet-katalógusa |