Tömérdek sok vizet fedeztek fel a NASA kutatói Galaxisunk sötét vidékein. Már az üstökösök összetételének megismerése nyomán, majd az Európa befagyott óceánjának felfedezésébõl gyanítottuk, hogy a víz nem ritkaság a világegyetemben. Ami azonban eddig csak sejtés volt, az a NASA Small Explorer Program keretében 1998. december 5-én felbocsátott Submillimeter-Wave Astronomy Satellite (SWAS) mûködésének elsõ néhány hete nyomán bizonyossággá vált. Amerre irányították, mindenütt hatalmas mennyiségû vizet mutatott ki a sötét csillagközi felhõkben.
A mindössze 283 kg tömegû kis mûhold, amelynek a vezérlését egy PC nagyságú kis számítógép látja el, mint neve is mutatja, a szubmilliméteres, tehát a rádióhullámok és az infravörös fény közé esõ tartományban detektálja a sugárzást. Ebbe a tartományba esik a nagyon hideg víz és a molekuláris oxigén emissziója. Ez a tartomány tehát a légkör elnyelése miatt földfelszíni mûszerekkel nem is vizsgálható. Az ûrbeli mérések során viszont eddig nem került az érdeklõdés középpontjába, meg nem is könnyû kellõen érzékeny detektort építeni erre a frekvenciatartományra. Nem érdektelen pedig: ebben a tartományban vizsgálhatók legjobban a csillagközi hideg felhõk, a csillagkeletkezés kezdeti fázisának a színhelyei. Ezek a 30 K alatti hõmérsékletû tartományok gyakorlatilag egyáltalán nem bocsátanak ki látható fényt, sõt, közeli infravörös fényt sem. Így az optikai és az infravörös mûszerekben ezek a tartományok csak üres foltokként jelentkeznek, felfedezésük a rádióteleszkópoknak köszönhetõ. Éppen ezeknek a ma még nagyon ismeretlen tartományoknak a vizsgálata a SWAS feladata.
A csillagközi sötét felhõk nagyon ritka anyagból állnak. Anyagsûrûségük kisebb, mint a legtökéletesebb földi vákuumé. Hatalmas méreteik, több tucat parsecra rúgó átmérõjük folytán azonban százezernyi Nap-méretû csillag anyagát tartalmazzák. Amikor ez a nagyon ritka anyag csillagokká tömörül össze, hatalmas mennyiségû potenciális energia szabadul fel. Ha ez az energia nem tudna eltávozni vagy lekötõdni, a kontrakció nem tudna folytatódni, a hõnyomás leállítaná. Márpedig a tömörödés kezdeti szakaszában az anyag nagyon hideg, a kisugárzása nagyon csekély. A SWAS mûködtetõi úgy gondolják, hogy ebben a szakaszban talán éppen a tömérdek mennyiségû víz, molekuláris oxigén és szén-monoxid disszociációja köti le a felszabaduló hõt, így válik lehetségessé a csillagkeletkezés megindulása.
A születõ csillagokon kívül maradó hideg anyagban megmaradnak a vízmolekulák, és részben üstökösökben, részben kondritos meteoritokban kõzet típusú anyagokkal társulva maradnak fent. Egyes elképzelések szerint ezek hozták kihûlni kezdõ Földünkre a ma itt található vizet.
A SWAS mûholdat a kutatók hetente új és új tartományokra irányítják. Céljuk egyelõre nem az egyes tartományok részletes feltérképezése, hanem az általános kép tisztázása.
1999. április 22.
Harvard Features Service, 25 February 1999,
http://www.news.harvard.edu/science/current_stories/25.Feb.99/water.html
Ezt az oldalt a legelõnyösebben kedvenc böngészõjével olvashatja.
E hír Válas György szellemi
tulajdona. Magáncélra, tanulmányi és tudományos
célra szabadon használható, de bárminemû (akár
közvetlen, akár közvetett) anyagi haszonszerzésre
irányuló felhasználása csak a jogtulajdonossal kötendõ
külön szerzõdés feltételei szerint jogszerû.
| Vissza a csillagászat, ûrkutatás híreinek tartalomjegyzékére | ||
| Vissza a hírek tartalomjegyzékére | Vissza Válas György honlapjára | Válas György tematikus internet-katalógusa |