Egyesült államokbeli és brit csillagászok egy csoportja megtalálta a régóta keresett sötét anyag egy részét.
A történet messzire nyúlik vissza. Ami anyagot csillagászati eszközeinkkel az Univerzumban látunk, az több jelenség megmagyarázásához kevés. Nem lehet vele megmagyarázni azt, hogy az Univerzum tágulása olyan gyors, amilyennek látjuk, és nem sokkal gyorsabb, nem lehet vele megmagyarázni a galaxisok és a galaxishalmazok észlelt forgási sebességét, és még több más jelenséget. Ezért a csillagászok évtizedek óta kénytelenek feltételezni, hogy a Világegyetem anyagának egy számottevõ (a látható anyagnak akár hússzorosát is kitevõ) része olyan formában van jelen, hogy azt mai mûszereinkkel nem észlelhetjük. Ezt a részt, amelyet közel hetven éve hiába keresnek, nevezték el hiányzó anyagnak, vagy sötét anyagnak.
A hiányzó sötét anyagnak a megfigyelések szerint legalább a 35 százalékát úgynevezett barion-anyag kell kitegye, vagyis protonokból, neutronokból és elektronokból álló normális csillagászati objektumok. Ennek a barion-anyagnak a legnagyobb részét a galaktikus haloban, nagy testek (csillagok, bolygók stb.) formájában kell keresni, ezeket hívják az angol massive compact halo objekt kifejezés rövidítésével MACHO-knak. Közéjük tartoznak egyebek mellett a barna és a fehér törpék. Egy 1955-ös közvetett, a gravitációs lencsehatást keresõ kutatási program eredményei szerint a halo tömegének legalább 8, legfeljebb 50 százalékát a MACHO-k tömege teszi ki.
A csillagok mintegy 94 százaléka fehér törpe formájában fejezi be az életét. Ebbe a formába jutnak mindazok a kiöregedett csillagok, amelyek tömege nem elégséges a szupernóva-robbanáshoz.
Egészen három évvel ezelõttig a csillagászok azt hitték, hogy ahogy hûlnek ki a termonukleáris reakciótól már nem fûtött fehér törpék, úgy a fényük egyre vörösebb és vörösebb lesz. Csak mostanában derült ki, hogy paradox módon egyre kékebbé és kékebbé válnak. Amint ugyanis 4500 K alá hûlnek, molekulákká egyesülnek a felületükön a hidrogénatomok, mintegy 10 m vastag atmoszférát alkotva. Ez a molekuláris hidrogénatmoszféra pedig elnyeli a csillag felszíne által kisugárzott infravörös fényt, és maga kék fényként sugározza tovább. A nagyon öreg, 10–13 milliárd éves csillagokból maradt fehér törpéket tehát egészen más spektrumtartományban kell keresni, mint ahol eddig keresték. Ez a meglepetés tette most lehetõvé, hogy új hajszát indítsanak a felderítésükre.
A mostani felfedezõk a Chilében található Cerro Tololo obszervatórium négyméteres teleszkópjával az elmúlt 30 évben a déli sark környékérõl, az égbolt mintegy 10 százalékáról készült, és nemrég digitalizált felvételeket nézték át. 92 olyan nagyon halvány objektumot választottak ki róluk, amelyek látszólagos mozgása elárulta, hogy 450 fényévnél nincsenek messzebb tõlünk. Közülük 69-nek sikerült felvenni a spektrumát, ezek közül 38 bizonyult fehér törpének, ezen belül pedig 34 már a hidegtõl elkékülõnek.
Ha a nagyon hideg, nagyon öreg fehér törpéknek a vizsgált térrészben észlelt gyakorisága jellemzõ az egész halora, akkor a most felfedezett csillagpopuláció a keresett sötét barion-anyag tömegének legalább a három százalékát adja, de lehet, hogy a 35 százalékát is.
A most megtalált csillagpopuláció nemcsak a sötét anyag keresésében jelent fontos újdonságot, hanem hozzásegít a csillagkeletkezés mechanizmusának a megértéséhez is.
2001. március 30.
UC Berkeley Press Release, 22 March 2001,
http://www.berkeley.edu/news/media/releases/2001/03/22_halo.html
Ezt az oldalt a legelõnyösebben kedvenc böngészõjével olvashatja.
E hír Válas György szellemi
tulajdona. Magáncélra, tanulmányi és tudományos
célra szabadon használható, de bárminemû (akár
közvetlen, akár közvetett) anyagi haszonszerzésre
irányuló felhasználása csak a jogtulajdonossal kötendõ
külön szerzõdés feltételei szerint jogszerû.
| Vissza a csillagászat, ûrkutatás híreinek tartalomjegyzékére | ||
| Vissza a hírek tartalomjegyzékére | Vissza Válas György honlapjára | Válas György tematikus internet-katalógusa |