2000. június 21–22-én egyszerre csak tele lettek a hírügynökségi jelentések, és nyomukban a magyar nyomtatott és hangzó sajtó a hírrel: a NASA kutatói folyékony vizet találtak a Marson a 6000 m mély Valles Marinaris völgy fenekén. A „hír” annyira elterjedt, és annyira félrevezetõ volt, hogy a NASA június 21-én kénytelen volt közleményt kiadni: egyes hírügynökségek inkorrekt tájékoztatást adtak a felfedezésrõl, ezért a június 30-ra tervezett hivatalos közzététel helyett már június 22-én délelõtt sajtótájékoztatót tartanak, és azon ismertetik a valós tényeket. A sajtótájékoztató után hozzáférhetõvé tették a kérdésrõl kiadott sajtóközleményt, és a felfedezés alapjául szolgáló fényképek közül egy tucatnyit. Ezek alapján a valós tények a következõk:
A Marson nem folyékony vizet találtak, és nem a Valles Marinaris mélyén.
A NASA Mars Global Surveyor minden eddiginél részletesebb, néhány méteres alakzatokat is megmutató képeinek sok hónapig tartó kiértékelése során olyan felszíni formációkat találtak, amelyek nagyon hasonlítanak a földi vízmosásokra, pontosabban az utóbbiak közül azokra, amelyek nagyon gyors, néhány órás lefolyású események (flash flood) során jönnek létre. A képeken jól látszik az ilyen vízmosások mindhárom szakasza: a kiinduló omlás, a csatorna, és a törmelékkúp. Ilyen formációkat számos helyen találtak a közepes marsi szélességeken, fõleg a déli féltekén, mégpedig szakadékok és kráterek meredek falában, a többnyire árnyékban maradó oldalon. A most bemutatott képeken százával láthatók ilyen vízmosások, ez a néhány száz vízmosás azonban felvételek tízezreinek a kiértékelése során került elõ, vagyis az ilyen alakzatok valójába nagyon ritkák. Kiindulópontjuk minden esetben egy geológiai réteg kibukkanási vonala a meredek szakadék- vagy kráterfalon, néhány száz méterrel a jelenlegi felszín alatt. Egy-egy vízmosás valószínûleg ismétlõdõ vízkitörések sorozata nyomán alakult ki.
Úgy tûnik, hogy víztartó rétegrõl (aquifer) van szó, abból jön elõ a víz. A vízmosások nem vízfolyások, hanem sárfolyások nyomának látszanak. Víztartalmukat elsõ próbálkozásként 10–30%-ra becsülik. Az biztos, hogy a talált formációk geológiailag nagyon fiatalok. Ez jelenthet néhány millió éves életkort is, de nem zárható ki az sem, hogy ténylegesen napjainkban keletkezett a formációk egy része.
Hogy az ottani alacsony hõmérsékleten (amely miatt meg kéne fagynia) és alacsony nyomáson (amely miatt el kéne forrnia) hogyan marad folyékony a víz addig, amíg végigfolyik a vízmosáson, az egyelõre talány. Erre még csak találgatások vannak. Az biztos, hogy nagyon gyors lefolyású eseményrõl van szó, ezért kicsi az esély arra, hogy magát a vízmosásképzõdést sikerüljön megfigyelni.
A kutatók azonnal felvetették, hogy ha egyes aquiferekben folyékony víz van, akkor ezeken a kibukkanási helyeken nemcsak hajdani, hanem jelenlegi élet után is érdemes kutatni.
2000. június 23.
NASA Headquarters Press Release 00-99, June 22, 2000,
ftp://ftp.hq.nasa.gov/pub/pao/pressrel/2000/00-099.txt
Fényképek:
http://www.msss.com/mars_images/moc/june2000/
Ezt az oldalt a legelõnyösebben kedvenc böngészõjével olvashatja.
E hír Válas György szellemi
tulajdona. Magáncélra, tanulmányi és tudományos
célra szabadon használható, de bárminemû (akár
közvetlen, akár közvetett) anyagi haszonszerzésre
irányuló felhasználása csak a jogtulajdonossal kötendõ
külön szerzõdés feltételei szerint jogszerû.
| Vissza a csillagászat, ûrkutatás híreinek tartalomjegyzékére | ||
| Vissza a hírek tartalomjegyzékére | Vissza Válas György honlapjára | Válas György tematikus internet-katalógusa |