Mostanáig azt hittük, hogy a fekete lyukak mindent magukba szippantanak a közvetlen környezetükbõl, ebbõl fakad az onnan észlelhetõ nagyon széles spektrumú elektromágneses sugárzás a rádiósugárzástól a gammasugárzásig. Német, orosz és ausztrál csillagászok egy csoportja legutóbbi vizsgálataiban más megvilágításba helyezte ezt a kérdést, legalábbis azokra a fekete lyukakra vonatkozólag, amelyek az úgynevezett orsós spirális galaxisok középpontjában helyezkednek el.
Az orsós spirális galaxisok a spirális galaxissá fejlõdés korai stádiumában vannak, két karjuk egyenest alkot, amelynek a két végén hurokszerûen behajlik. Ilyen alakú a tõlünk ötvenmillió fényévnyire található, mintegy hatvanezer fényév hosszúságú NGC1097 galaxis, amelyen a nemzetközi kutatócsoport a vizsgálatait folytatta, párhuzamosan végezve optikai és rádiócsillagászati megfigyelést, valamint számítógépes modellezést.
A számítógépes modellezés kimutatta, hogy a fekete lyuk körül ugyanolyan stabil csillagpályák alakulnak ki, mint bármilyen más gravitációs centrum körül. A csillagok tehát nem zuhanhatnak bele a fekete lyukba. Egészen más azonban a helyzet az ionizált csillagközi gázzal, amelynek a viselkedését nem a newtoni mechanika szabályozza, hanem a magnetohidrodinamika.
Az orsós spirális galaxisokban a gravitációs tér nagyon elnyúlt, ezért a csillagok nagyon elnyúlt pályán keringenek a galaxis középpontja körül. Az orsóban a pályaellipszis elnyúltsága miatt nagyon lelassulnak, itt „forgalmi torlódás” alakul ki. A párhuzamosan végzett optikai és rádió csillagászati megfigyelés lehetõvé tette, hogy a csillagászok együtt vizsgálhassák a csillagközi gáz áramlását és a gázba magnetohidrodinamikai erõkkel bezárt mágneses tér irányát. Az derült ki, hogy az orsóban magnetohidrodinamikai lökéshullám alakul ki, mégpedig nem az orsó határán, mint várták, hanem az orsó tengelyén. A meglepõ az volt, hogy ezen a lökéshullámon a gáz nem lelassulva, de eredeti irányában halad tovább, mint a csillagok, hanem közel derékszögben elfordul, és a galaxis centruma felé áramlik. A centrum körül azután egy központi gyûrût alkot.
Az újabb meglepetés akkor érte a kutatókat, amikor ezt a központi gyûrût részletesebb vizsgálat alá vették. Kiderült, hogy ennek a gyûrûnek a mágneses tere spirálisan befelé irányul. Így a gyûrût alkotó gáznak az a része, amely ott nem tömörül csillagokká, elindul a gyûrûbõl befelé, a középpont felé. A számítások azt mutatják, hogy az így befelé áramló gáz tömege elegendõ ahhoz, hogy a középpontban feltételezett fekete lyukat kellõ mértékben táplálja. A vizsgálat tehát azt mutatja, hogy (legalábbis az orsós spirális galaxisok középpontjában) a fekete lyuk körüli sugárzás nem a válogatás nélkül belé hulló anyagból fakad, hanem abból a csillagközi gázból (plazmából), amelyet a mágneses térbõl fakadó magnetohidrodinamikai erõk letérítettek a newtoni keringési pályáról.
1999. július 1.
Max Planck Society Research News Release, 22-01-99,
http://www.mpg.de/news99/news06_99.htm
Ezt az oldalt a legelõnyösebben kedvenc böngészõjével olvashatja.
E hír Válas György szellemi
tulajdona. Magáncélra, tanulmányi és tudományos
célra szabadon használható, de bárminemû (akár
közvetlen, akár közvetett) anyagi haszonszerzésre
irányuló felhasználása csak a jogtulajdonossal kötendõ
külön szerzõdés feltételei szerint jogszerû.
| Vissza a csillagászat, ûrkutatás híreinek tartalomjegyzékére | ||
| Vissza a hírek tartalomjegyzékére | Vissza Válas György honlapjára | Válas György tematikus internet-katalógusa |