A Svéd Tudományos Akadémia új, 1 méteres napteleszkópja megkezdte a megfigyeléseket a Kanári-szigeteken. Ez a távcsõ minden korábbinál jobb felbontású képeket tud készíteni a Nap felszínérõl. Már elsõ felvételei óriási meglepetést hoztak. A napfoltokról készült felvételekrõl az derült ki, hogy a napfoltok penumbrája, vagyis a közepénél kevésbé sötét pereme, amelyet az eddigi felvételeken egyenletes szürkének láttunk, filamentumos (szálas) szerkezetû, és sok filamentumnak a közepén viszonylag sötét sáv húzódik. A filamentumok nem egyenesek, hanem úgy hajlanak, mintha egy forgó kiinduló területrõl áramlanának kifelé. A belsõ végük nincs egy vonalban, hanem egy sávon belül az egyik beljebbrõl, a másik kijjebbrõl indul, a külsõ végük pedig mintha ráhajlana a kromoszféra granulás felszínére.
Hogy ez a szerkezet miért és hogyan alakul ki, arra egyelõre nincs megfelelõ magyarázat. Most az elméleti napfizikusok dolga következik: meg kell magyarázniuk az észlelt jelenséget.
2002. november 24.
Sky and Telescope News, November 13, 2002,
http://skyandtelescope.com/news/current/article_789_1.asp
Ezt az oldalt a legelõnyösebben kedvenc böngészõjével olvashatja.
E hír Válas György szellemi
tulajdona. Magáncélra, tanulmányi és tudományos
célra szabadon használható, de bárminemû (akár
közvetlen, akár közvetett) anyagi haszonszerzésre
irányuló felhasználása csak a jogtulajdonossal kötendõ
külön szerzõdés feltételei szerint jogszerû.
| Vissza a csillagászat, ûrkutatás híreinek tartalomjegyzékére | ||
| Vissza a hírek tartalomjegyzékére | Vissza Válas György honlapjára | Válas György tematikus internet-katalógusa |