Galaxisunk forgási sebességét nagyon nehéz megmérni, mert nagyon kis elmozdulásokat kell megmérni hozzá a háttérhez, a távoli galaxisokhoz képest. Nem csoda hát, ha eddig nem elég pontosan ismertük. Galaxisunk szerkezetét is nagyon nehéz meghatározni innen, belülrõl. A nagyon nagy bázisú rádióteleszkóppal (Very Long Baseline Array, VLBA) dolgozó csillagászok most az eddigieknél pontosabb méréseket végeztek. Mivel a forgási sebesség egyértelmû kapcsolatban áll a Tejútrendszer tömegével, arra is új adatot kaptak. Új eredményeik szerint Galaxisunknak négy spirálkarja van, két fõ kar, ezekben helyezkedik el az öreg csillagok többsége, és két kisebb kar, ezekben is vannak csillagkeletkezési régiók. A spirálkarok nem a középpontból indulnak ki, hanem egy „küllõ” két végébõl. Itt, ahol mi vagyunk, 28 000 fényévre a középponttól, a forgási sebesség 960 000 km/h, 20%-kal nagyobb, mint korábban hittük. Ebbõl következõleg Galaxisunk tömege másfélszerese, mint eddig gondoltuk. Így már nem tekinthetjük az Androméda galaxis „kistestvérének”, azzal közel azonos tömegû. A nagyobb tömeg mellesleg azt jelenti, hogy a két galaxis ütközése is hamarabb következik majd be, mint eddig kalkuláltuk.
A VLBA tíz, egyenként 25 m átmérõjû rádióteleszkóp olyan rendszere, amelynek az elemei egymástól nagyon nagy távolságra vannak, az egymástól legtávolabbiak Hawaiin, Új-Angliában és Puerto Rico térségében egy karibi szigeten. A méréseket nagyon pontos órajelek segítségével illesztik egymással össze. Ennek köszönhetõen a rendszer felbontóképessége sok százszorosa a Hubble ûrteleszkópénak.
A mostani méréseket úgynevezett kozmikus mézereken végezték. Ezek a csillagkeletkezési régióknak olyan részei, amelyek koherens rádiósugárzást bocsátanak ki. Ez a koherens sugárzás tette lehetõvé, hogy ne csak a látóirányra merõleges két dimenzióban mérjék meg a régió mozgási sebességét, hanem a Doppler-effektus segítségével a harmadik dimenzióban, a látóirány mentén is. A rendszer nagy felbontóképessége mellett a távolságukat is meg tudták határozni a Föld keringésébõl adódó parallaxis segítségével. Így a vizsgált objektumok helyérõl és mozgásáról térbeli képet kaptak.
2009. január 8.
National Radio Astronomy Observatory Press Release, Jan. 5. 2009,
http://www.nrao.edu/pr/2009/mwrotate/
Ezt az oldalt a legelõnyösebben kedvenc böngészõjével olvashatja.
E hír Válas György szellemi
tulajdona. Magáncélra, tanulmányi és tudományos
célra szabadon használható, de bárminemû (akár
közvetlen, akár közvetett) anyagi haszonszerzésre
irányuló felhasználása csak a jogtulajdonossal kötendõ
külön szerzõdés feltételei szerint jogszerû.
| Vissza a csillagászat, ûrkutatás híreinek tartalomjegyzékére | ||
| Vissza a hírek tartalomjegyzékére | Vissza Válas György honlapjára | Válas György tematikus internet-katalógusa |