A Vénusz felszínét sûrû és vastag felhõréteg fedi el teleszkópjaink és ûrszondáink tekintete elõl. Ezen csak a radarhullámok képesek áthatolni. Ezért sokáig csak sejtéseink, találgatásaink voltak arról, hogy milyen is testvérbolygónk felszíne. 1989-ben azután a Magellan ûrszonda szintetikus apertura radarral elkészítette a Vénusz 98%-ának a 100 méteres felbontású térképét. Azóta azonban nem indult újabb hasonló feladatú ûreszköz oda, arról pedig mostanáig nem is álmodhattunk, hogy innen, helybõl, a Földrõl kukkantsunk be a bolygó sûrû felhõtakarója alá. Új lehetõséget az új Green Bank rádióteleszkóp hozott.
A most elkészült Green Bank teleszkóp a világ legnagyobb teljesen mozgatható rádiótávcsöve, tányérátmérõje 100 m. Jusztírozása utáni elsõ éles próbamunkája a világ legnagyobb, 305 m tányérátmérõjû (de csak nagyon korlátozottan mozgatható) rádiótávcsövével, az Arecibo teleszkóppal együttmûködve végzett Vénusz-radarozás volt. Az Arecibo teleszkóp szolgáltatta a vizsgálathoz a radarjeleket, a visszaverõdött radarhullámokat pedig a két teleszkóp együtt, interferometriás elrendezésben detektálta. Az interferometria lehetõvé tette, hogy, a bolygó felszínének nagyobb darabját átfogó, kisebb felbontású kép mellett, egyes részletekrõl 1 km felbontású felvételt is készítsenek. Ilyet készítettek például a gyûrõdéses jellegû Maxwell-hegységrõl. Az 1 km-es felbontás messze elmarad ugyan a Magellan készítette radartérkép részletességétõl, de így is lehetõvé teszi, hogy felismerjük vele, ha vulkánkitörés, vagy más földtani mozgás jelentõsen megváltoztatta a felszín egy darabját. Emellett az interferometria arra is módot ad, hogy viszonylag pontosan határozzák meg a Vénuszon olyan hegyek magasságát, amelyekrõl a Magellan misszióból nincs ilyen adatunk. Az 1 km felbontású kép olyan távolságból készült, amelyet közel 5 perc alatt tesz meg oda-vissza a fény.
A Vénusz mellett egy földközeli kisbolygóról is készítettek felvételt a két teleszkóp alkotta interferométerrel. A 2001 EC16 jelû kisbolygó mindössze 150 m hosszú. Ez a csöppnyi égitest azonban 2001. március 26-án nyolcszoros holdtávolságra közelítette meg a Földet. Ekkor 15 m felbontású felvételt készítettek róla. Ez a felvétel, persze, csak alig néhány képpontból áll, de az megállapítható róla, hogy az aszteroida nagyon elnyújtott alakú, és a tengelykörüli forgása feltûnõen lassú, az eddig ismert periódusú kisbolygók közül a leglassúbb, 200 óra alatt tesz meg egy fordulatot.
2001. május 17.
National Radio Astronomy Observatory Press Release, May 10, 2001,
http://www.aoc.nrao.edu/pr/gbtfirstsci.html
Ezt az oldalt a legelõnyösebben kedvenc böngészõjével olvashatja.
E hír Válas György szellemi
tulajdona. Magáncélra, tanulmányi és tudományos
célra szabadon használható, de bárminemû (akár
közvetlen, akár közvetett) anyagi haszonszerzésre
irányuló felhasználása csak a jogtulajdonossal kötendõ
külön szerzõdés feltételei szerint jogszerû.
| Vissza a csillagászat, ûrkutatás híreinek tartalomjegyzékére | ||
| Vissza a hírek tartalomjegyzékére | Vissza Válas György honlapjára | Válas György tematikus internet-katalógusa |