Minden tizedik európai immúnis az AIDS vírusára. Génjeikben megtalálható a CCR5-delta32 névre keresztelt mutáció, amely megakadályozza, hogy a vírusok behatoljanak az immunrendszer sejtjeibe. Ennek a mutációnak az elterjedését két brit kutató a középkori pestisjárványok túlélõinek tulajdonítja.
Elképzelésüket alátámasztja, hogy az immunitást adó mutáció gyakoribb Skandináviában és Oroszországban, mint a Mediterráneumban, összhangban azzal, hogy a középkori pestis járványai, amelyek 1666 után megszûntek Európa akkor sûrûn lakott vidékein, ezen a két területen (meg Lengyelországban és Magyarországon) egészen a 19. század kezdetéig újra és újra jelentkeztek.
Kiindulópontjuk az a korábbi, 2004-ben már monográfiában is publikált eredményük, hogy, a korábban jó egy évszázadon át elfogadott nézettel ellentétben, a középkori pestis, a fekete halál nem volt azonos a bubópestissel, hanem egy, a mai ebolához és Marburg-lázhoz hasonló, vírusos eredetû vérzéses láz volt.
A bubópestis baktériumos betegség, amelyet a fertõzött bolhák terjesztenek, közvetlenül emberrõl emberre nem terjed. Egy baktériumos betegség nem válogathatott volna ki olyan mutációt, amely egy vírusos betegséggel szemben védelmet nyújt. Egy vírusos betegség azonban megteheti ezt, ha a két vírusnak azonos a szervezetben a támadáspontja.
A két kutató hatalmas mennyiségû halotti anyakönyvet és egyéb feljegyzést dolgozott fel a fekete halál 1347-tõl 1666-ig tartó nagy járványai korából. Ezekbõl kiderült, hogy aki a betegekkel vagy a ruházatukkal érintkezésbe került, az szinte biztosan megbetegedett és meghalt. Vonatkozik ez a halottszállítókra, az ápolónõkre, orvosokra, családtagokra. Ha egy családba bejutott a betegség, akkor az az egész család halálos ítélete volt. Különösen így volt ez az elsõ járvány idején. A késõbbi járványok során mind a megbetegedések aránya, mind a betegek halálozási aránya valamelyest csökkent, de így is rémisztõen magas maradt. A járványok idején nem is végezték ki a halálra ítélt bûnözõket, hanem beállították õket halottszállítónak, amit nem élhettek túl. Mindez azt mutatja, hogy a fekete halál (a bubópestissel ellentétben) emberrõl, illetve a beteg ruházatáról emberre közvetlenül terjedt, akárcsak a mai ebola.
A halotti anyakönyvekbõl, családok adataiból kiszámították, hogy a fertõzéstõl a beteg haláláig átlagosan 37 nap telt el. Ez teljes összhangban van azzal, hogy a járványok idején a más településrõl érkezõket 40 napra zárták karanténba. (Ez a hosszú lappangási idõ kizárja, hogy a fekete halál azonos lett volna a mai ebolával vagy Marburg-lázzal.) Maga a karantén is, mint védekezési mód, csak az emberrõl emberre terjedõ betegségeknél alkalmazható. A bolhák terjesztette bubópestisnél ez nem használ, mert a fertõzött bolhának nem akadály a karantén. A közvetett fertõzés mellett a lappangási idõ is bizonytalan, mert szeszélyesen változik, hogy a beteg mennyi idõ alatt fertõzi meg a bolha közvetítésével a másik embert.
A bubópestis járványait mindig megelõzi a patkányok nagyarányú elhullása. A fekete halál járványai elõtt ilyen tömeges patkánypusztulást nem jegyeztek fel, pedig az látványos, ijesztõ jelenség.
Maga a fekete halál elnevezés is a bubópestis ellen, a vérzéses láz mellett szól. A bubópestises betegnek csak a kifekélyesedett nyirokmirigyei kékülnek meg. A teljes test megfeketedése, amely a fekete halál elnevezést indokolja, a vérzéses lázak jellemzõje. Az okozója a hajszálerek teljes szétesése.
A kutatók számítógépes modellezéssel kiszámították, hogy a fekete halál elsõ középkori járványa elõtt minden húszezredik ember hordozta a CCR5 gén delta32 mutációját. Az Afrikában létrejött egyetlen véletlen mutációt elõbb az afrikai vérzésesláz-járványok, majd az ókori pestisjárványok túlélõi terjesztették el ennyire. Ettõl a csekély gyakoriságtól juttatták el a tíz százalékig a középkori pestisjárványok túlélõi.
2005. április 4.
University of Liverpool Press Release, 9 March 2005,
http://www.liv.ac.uk/newsroom/press_releases/2005/03/hiv_research.htm
Ezt az oldalt a legelõnyösebben kedvenc böngészõjével olvashatja.
E hír Válas György szellemi
tulajdona. Magáncélra, tanulmányi és tudományos
célra szabadon használható, de bárminemû (akár
közvetlen, akár közvetett) anyagi haszonszerzésre
irányuló felhasználása csak a jogtulajdonossal kötendõ
külön szerzõdés feltételei szerint jogszerû.
| Vissza az élettudományok híreinek tartalomjegyzékére | ||
| Vissza a hírek tartalomjegyzékére | Vissza Válas György honlapjára | Válas György tematikus internet-katalógusa |