Válas György tudományos és mûszaki hírei
Élettudományok

Bizonyíték emberi feromonra

 

Régi megfigyelés, hogy az összezárt nõi közösségek tagjainak szinkronizálódik a menstruációs ciklusa. Eddig azonban adós maradt a tudomány ennek a magyarázatával. Most a Chicagoi Egyetem egy kutatónõje megtalálta a problémára a választ: a szinkronizálódás feromonok közvetítésével történik.

A feromonok olyan, társaik termelte szaganyagok, amelyek hihetetlenül kis koncentrációban is erõsen befolyásolják az állatok viselkedését. A másik nem egyedei által termelt feromon segítségével találnak párt akár több kilométeres távolságból a lepkék és más repülõ rovarok, feromon segítségével tartja együtt a kirajzó dolgozókat a méhek fiatal királynõje, feromon hatására választják el kicsinyeiket a patkányok, feromon dönti el, hogy melyik társát választja párjául a hörcsög, feromon jelzi az elefántoknak a dominancia-sorrendet. A feromonok nagyon elterjedtek az állatvilágban, nagyon sok állatfajra sikerült már bebizonyítani, hogy feromonok befolyásolják a viselkedésüket. Eddig azonban az ember kivétel volt, emberi feromon létezésére és hatására mindeddig nem volt tudományos bizonyíték. Szaglásunk túl gyenge ahhoz, hogy a feromonokat illatként észleljük. Bár párválasztásunkban bennünket is befolyásol társunk illata, de ebben az esetben olyan intenzív és tömény szaganyagokról van szó, amelyek már semmiképpen nem sorolhatók a feromonok körébe.

Martha McClintock professzor 29 nõn végzett el egy kísérletsorozatot, közülük kilencet választott ki donorként. A kísérlet alanyai mind 20 és 35 év közöttiek voltak, menstruációs elõtörténetük szabályosságot és spontaneitást mutatott. A donoroktól a hónuk alá helyezett párnácskával vettek szagmintákat a menstruációs ciklus különbözõ szakaszaiban. A párnácskákat alkoholos kezelés után zárt edényben lefagyasztották. A donorokkal közvetlenül nem érintkezõ további 20 kísérleti alanyhoz úgy juttatták el a levett mintákat, hogy a párnácskákat megütögették az orruk alatt.

A kísérlek során kétféle hatást tapasztaltak: a tüszõérési fázisban levett minta hatására a befogadóban a lutenizáló hormon ovuláció elõtti koncentrációnövekedése felgyorsult, így a kísérleti alany menstruációs ciklusa lerövidült. Az ovuláció fázisában levett minta hatására, épp ellenkezõleg, a lutenizáló hormon koncentrációnövekedése késett, a menstruációs ciklus meghosszabbodott. Két különbözõ feromon hatásáról van tehát szó, amelyek a ciklus különbözõ fázisaiban keletkeznek. A befogadók 68%-ánál volt észlelhetõ ez a hatás, náluk azonban meglepõen erõsen: a menstruációs ciklus lerövidülése 1-14 napos volt, a meghosszabbodása 1-12 napos. A változás tehát sok esetben jelentõsen meghaladta a menstruációs ciklus spontán változásainak a mértékét, és elegendõen nagy volt ahhoz, hogy tartós együttélés mellett igen gyorsan szinkronizálja a menstruációs ciklus hosszát.

A sikeres kísérlet felveti annak az igényét, hogy újabb vizsgálatokkal más emberi feromonokat is feltárjanak.

1998. június 8.

University of Chicago Chronicle,
http://www-news.uchicago.edu/chronicle/980319/980319.McClintock.html


Ezt az oldalt a legelõnyösebben kedvenc böngészõjével olvashatja.

E hír Válas György szellemi tulajdona. Magáncélra, tanulmányi és tudományos célra szabadon használható, de bárminemû (akár közvetlen, akár közvetett) anyagi haszonszerzésre irányuló felhasználása csak a jogtulajdonossal kötendõ külön szerzõdés feltételei szerint jogszerû.

 

Vissza az élettudományok híreinek tartalomjegyzékére
Vissza a hírek tartalomjegyzékére Vissza Válas György honlapjára Válas György tematikus internet-katalógusa