Mostanáig azt hitték az ornitológusok, hogy a postagalambok (mágneses érzékelõ szervükkel tájékozódva) a legrövidebb úton jutnak haza. Az Oxfordi Egyetem egy kutatója azonban most olyan nyomkövetõ berendezést szerelt több mint ötven postagalambra, amellyel másodpercrõl másodpercre meghatározhatta a helyzetüket. A galambok ismert, már többször bejárt útvonalon repültek. Kiderült, hogy sok galamb nem a legrövidebb úton repült, hanem ismerõs tereptárgyak alapján tájékozódott, akár 20%-kal is hosszabb utat téve meg a minimálisan szükségesnél. Több közülük utakat, vasútvonalakat, folyókat követett. Amelyik így tett, az ugyanarról a helyrõl indulva mindig ugyanazt az útvonalat követte. Volt, amelyik kiválasztott egy országutat, azon elrepült a legközelebbi körforgalomig, ott a hármas kijáratot választotta, megint az út mentén repülve a legközelebbi körforgalomig, majd onnan már toronyiránt folytatta az útját.
A postagalambok valószínûleg több eszköz kombinációjával tájékozódnak. Az indulási irány megválasztásában minden bizonnyal nagy szerepet játszik a mágneses érzékelõ szervük, amelyben kis magnetitszemcsék szolgálnak iránytûként, felhasználják a Nap állását (talán az égbolt polarizációját? — A szerk.), szaglásukat, és, mint ez a kísérlet mutatja, az ismerõs tereptárgyakat is.
2004. február 20.
Nature Science Update, 10 February 2004,
lhttp://www.nature.com/nsu/040209/040209-1.html
Ezt az oldalt a legelõnyösebben kedvenc böngészõjével olvashatja.
E hír Válas György szellemi
tulajdona. Magáncélra, tanulmányi és tudományos
célra szabadon használható, de bárminemû (akár
közvetlen, akár közvetett) anyagi haszonszerzésre
irányuló felhasználása csak a jogtulajdonossal kötendõ
külön szerzõdés feltételei szerint jogszerû.
| Vissza az élettudományok híreinek tartalomjegyzékére | ||
| Vissza a hírek tartalomjegyzékére | Vissza Válas György honlapjára | Válas György tematikus internet-katalógusa |