A trópusi szobákat a szúnyogoktól és legyektõl megszabadító gekko a természet legügyesebb falmászója. A csiszolt üvegfelületen is másodpercenként egy méteres sebességgel tud felszaladni, és egyetlen lábujjával is meg tudja tartani magát, a mennyezeten is teljes biztonsággal futkos. E gyíkszerû állat csodálatos ügyességét már Arisztotelész is megfigyelte, de azóta is titok maradt, milyen erõ tartja fenn a tökéletesen sima felületen. Egy több amerikai egyetemrõl verbuválódott tudóscsapat most megfejtette a titkot, és le is utánozta.
Mint kiderült, a gekko a Van der Waals erõ segítségével tapad a falra, a mennyezetre. Ez a semleges atomok közötti erõ számos vegyület összetartó ereje, de a makroszkopikus jelenségekben nem szoktuk észlelni a hatását. Ha ugyanis mi a tenyerünket a falra szorítjuk, az, bármilyen puha és alkalmazkodó is, legfeljebb néhány ezer ponton, összességében is elhanyagolhatóan kis felületen érintkezik a fallal. Ilyen kis felületen pedig nem támad érezhetõ makroszkopikus erõ a Van der Waals erõbõl.
A gekko minden lábujja kis korongocskában végzõdõ hegyét milliónyi rövidke szõrszál borítja. Ezek hossza csak akkora, mint a hajszál átmérõjének a kétszerese. Minden ilyen szõrszálacska ezer mikroszkopikus párnácskában, úgynevezett spatulában végzõdik. Egy-egy ilyen spatula átmérõje 200 nanométer. A gekko minden egyes lábujjvégi korongocskája tehát milliárdnyi kis spatulával végzõdik, milliárdnyi ponton érintkezik azzal a felülettel, amelyen az állatka mászik. Ez pedig együttesen már akkora felületet jelent, amekkorán a Van der Waals erõ makroszkopikus erõt ad. Ha egy gekko minden spatuláját egyszerre tudná használni, akkor 126 kg-ot, egy sumo-birkózó testsúlyát is meg tudná tartani. (Na, persze, ezt csak a spatulák bírnák el. Az állatka végtagjai nem.) Akármilyen finoman alkalmazkodik is azonban a szõrszálakból és a végükön található spatulákból álló felület, minden spatula akkor sem érintkezhet egyszerre a támasztó felülettel. Amennyi azonban érintkezik, az a gekko saját testének a megtartásához bõségesen elegendõ.
Nem álltak meg azonban a kutatók az elméletnél. Két olyan anyagot is elkészítettek, amelynek a felülete leutánozza a gekko lábujjvégi korongja felületét. Mindkettõ a várakozásnak megfelelõen mûködött. Elõbb-utóbb eljön hát az idõ, amikor ipari gyártmány lesz a gekkotalp, és a bogáncszár helyett ezt a még sokkal erõsebben tapadó anyagot használhatjuk felületek összetapasztására.
2002. augusztus 28.
Lewis & Clark College Press Release, August 26, 2002,
http://www.lclark.edu/cgi-bin/shownews.cgi?1030395600.1
Ezt az oldalt a legelõnyösebben kedvenc böngészõjével olvashatja.
E hír Válas György szellemi
tulajdona. Magáncélra, tanulmányi és tudományos
célra szabadon használható, de bárminemû (akár
közvetlen, akár közvetett) anyagi haszonszerzésre
irányuló felhasználása csak a jogtulajdonossal kötendõ
külön szerzõdés feltételei szerint jogszerû.
| Vissza az élettudományok híreinek tartalomjegyzékére | ||
| Vissza a hírek tartalomjegyzékére | Vissza Válas György honlapjára | Válas György tematikus internet-katalógusa |