Válas György tudományos és mûszaki hírei
Élettudományok

Bojtosúszójú halat fogtak Indonéziában

 

Bojtosúszójú halat (coelacanth) 1938-ban fogtak ki elõször a tengerbõl Madagaszkár közelében, és az akkor óriási megdöbbenést keltett. A Devontól, 350 millió évvel ezelõttõl a Krétáig ez a halcsoport óriási mennyiségben és óriási fajgazdagságban népesítette be a tengereket, nagyszámú kövületük ismeretes ebbõl a hosszú periódusból, a paleontológusok azonban azt hitték, hogy ezek a halak 70 millió évvel ezelõtt kihaltak. A bojtosúszójúak egyébként azért játszanak fontos szerepet a paleontológiában, mert nyélen ülõ úszóik miatt sokan a halaktól a kétéltûekhez vezetõ átmeneti formának tartják õket.

Az 1938-ban talált példány a Latimeria chalumnae fajnevet kapta. Azóta több példányát is kifogták már, többségüket ott, ahol az elsõt, a Madagaszkári-szorosban található Comoran-szigetek partjainál, néhányukat Madagaszkár partján, de eddig mindet az Indiai-óceán nyugati szélén, Madagaszkár tágabb környezetében. Ezért újdonság, hogy most onnan tízezer kilométerre, az Indiai-óceán keleti szélén, Indonézia mellett találtak ugyanilyen halat.

A most leírt példányt Sulawesitõl északra, Manado Tua sziget meredek vulkáni oldalában fogták 100–150 m mélységben, cápahálóval. Amikor kiemelték, még élt, és még utána is jó három óra hosszat, amikor azután szövetmintákat vettek belõle genetikai elemzésre, majd mélyfagyasztották. A példány ránézésre ugyanahhoz a Latimeria chalumnae fajhoz tartozott, mint a Madagaszkár térségében kifogott példányok, bár a színe határozottan barnás volt, aranyló foltokkal, ellentétben a nyugat-indiaióceáni példányok acélkék színével. A hossza 124 cm, a tömege 29,2 kg volt.

Az egyik felfedezõ felesége nem sokkal korábban látott ugyanilyen halat a helyi halpiacon, ezért kikérdezték a környékbeli halászokat. Kiderült, hogy ilyen halak rendszeresen elõfordulnak a piacon, helyi nevük is van: raja laut, ami azt jelenti, hogy a tenger királya. Így tehát nem messzire elkóborolt példány az, amelyet kifogtak, hanem egy számottevõ helyi populáció képviselõje. A kutatók nem tartják valószínûnek, hogy ennek a fajnak csak két egymástól óriási távolsággal elszigetelt populációja éljen, ezért arra számítanak, hogy elõbb-utóbb az Indiai-óceán más részein is hálóba vagy horogra akadnak a faj további példányai.

1999. március 23.

Nature, vol. 395 p. 335 (1998),
http://www.nature.com/server-java/Propub/nature/395335A0.docframe


Ezt az oldalt a legelõnyösebben kedvenc böngészõjével olvashatja.

E hír Válas György szellemi tulajdona. Magáncélra, tanulmányi és tudományos célra szabadon használható, de bárminemû (akár közvetlen, akár közvetett) anyagi haszonszerzésre irányuló felhasználása csak a jogtulajdonossal kötendõ külön szerzõdés feltételei szerint jogszerû.

 

Vissza az élettudományok híreinek tartalomjegyzékére
Vissza a hírek tartalomjegyzékére Vissza Válas György honlapjára Válas György tematikus internet-katalógusa