Teljesen szintetikus úton hoztak létre poliovírust a New York-i Állami Egyetem kutatói. Ez az elsõ eset, hogy mûködõ biológiai objektumot állítottak elõ szintetikusan. A vírus azonban, bár biológiai objektum, erõsen vitatott, hogy élõlény lenne. Nem is fér bele az élõlények szokásos taxonómiai felosztásába (archaeák, prokarióták, eukarióták). A szintetikus vírus elõállításáról tehát még nem mondhatjuk azt, hogy szintetikus élõlényt állítottak elõ.
A vírus létrehozásához elõször a DNS molekulát felépítõ négy alapelemet (nukleotidot) szintetizálták a már régóta ismert módon. Ezekbõl aztán a poliovírus ismert genetikai szekvenciáját receptként használva építették fel a vírus-DNS nagy darabjait. Ezeket „sejtlébe” (a proteinok építõköveit és katalizátorokat tartalmazó oldatba) helyezték, ahol a vírus-DNS már felépítette önmagát. Az így szintetizált vírus a tesztek során megfertõzött egérsejteket, és sokszorosította azokban önmagát.
A kísérlet tárgyául két okból választották épp a poliovírust. Egyrészt annak nagyon rövid a DNS szekvenciája, mindössze 7 500 alegységbõl áll. Például a himlõvírus 24-szer ilyen hosszú. Másrészt a poliovírus közvetlenül a DNS-bõl reprodukálja önmagát. Más vírusoknál ez több közbülsõ lépésen át történik.
Felmerül a kérdés, hogy ennek a kísérletnek a sikere mekkora veszélyt jelent, mennyire nyitja meg az utat a komolyabb fertõzõképességû vírusok szintetikus elõállítása elõtt. A kísérlet résztvevõi ebben nem látnak komoly veszélyt. Szerintük kisebb felkészültségû laboratóriumok (például terroristák által létrehozva) még az õ eredményüket sem képesek reprodukálni, a komoly veszélyt jelentõ vírusok szintetikus elõállítása pedig még nagyon messze van. Ami pedig a biológiai hadviselés eszközeit illeti, a már létezõ vírusok virulens mutánsainak a hagyományos tenyésztése sokkal nagyobb veszélyt jelent. Biztos lesznek, akik errõl más véleményt alkotnak, de a tudomány fejlõdését akkor sem lehet megállítani, csak az alkalmazását lehet jogi korlátok közé szorítani.
2002. július 13.
Nature Science Update, 12 July 2002,
http://www.nature.com/nsu/020708/020708-17.html
Ezt az oldalt a legelõnyösebben kedvenc böngészõjével olvashatja.
E hír Válas György szellemi
tulajdona. Magáncélra, tanulmányi és tudományos
célra szabadon használható, de bárminemû (akár
közvetlen, akár közvetett) anyagi haszonszerzésre
irányuló felhasználása csak a jogtulajdonossal kötendõ
külön szerzõdés feltételei szerint jogszerû.
| Vissza az élettudományok híreinek tartalomjegyzékére | ||
| Vissza a hírek tartalomjegyzékére | Vissza Válas György honlapjára | Válas György tematikus internet-katalógusa |