A halakra általában úgy szokás tekinteni, mint amelyek (a fejlettebb gerincesekkel ellentétben) nem éreznek fájdalmat. Az egyik ismeretterjesztõ tévécsatorna még példaként is állítja elénk azt a horgászt, aki minden kifogott halat visszadob, miután kiszedte a szájából a horgot. Az Edinburghi Egyetem (Skócia) egy kutatójának a vizsgálatai most megingatták ezt a meggyõzõdést.
A kutató szivárványos pisztrángok álkapcsába méhmérget, illetve ecetsavat injekciózott. A halak összedörzsölték ajkaikat, és izegtek-mozogtak. Ezek a magasabb rendû állatoknál tipikus fájdalomreakciók. Ebbõl gondolja a kísérletet végzõ biológus, hogy a hal fájdalmat érez. Ugyanakkor viszont a Nemzetközi Fájdalomkutató Szövetség a fájdalmat tudati folyamatként definiálja, így a hal reakcióját nem tekinti fájdalomnak mindaddig, amíg be nem bizonyosodik, hogy a halnak tudata van.
2003. május 5.
Nature Science Update, 30 April 2003,
http://www.nature.com/nsu/030428/030428-9.html
Ezt az oldalt a legelõnyösebben kedvenc böngészõjével olvashatja.
E hír Válas György szellemi
tulajdona. Magáncélra, tanulmányi és tudományos
célra szabadon használható, de bárminemû (akár
közvetlen, akár közvetett) anyagi haszonszerzésre
irányuló felhasználása csak a jogtulajdonossal kötendõ
külön szerzõdés feltételei szerint jogszerû.
| Vissza az élettudományok híreinek tartalomjegyzékére | ||
| Vissza a hírek tartalomjegyzékére | Vissza Válas György honlapjára | Válas György tematikus internet-katalógusa |