Válas György tudományos és mûszaki hírei
Környezetünk

Megtalálták a Perm végi kihalást okozó meteor kráterét

 

Arra már három éve megszületett a bizonyíték, hogy az élõvilág Perm végi nagy kihalását éppúgy meteorbecsapódás okozta, mint a Krétakor végit. Most a Rochesteri Egyetem és a Kaliforniai Egyetem, Santa Barbara kutatói megtalálták a becsapódás kráterét is. Mindeddig sokan úgy gondolták, nem is biztos, hogy egyáltalán megtalálható. Annál nagyobb az öröm, hogy most mégis megvan.

A kutatók az Ausztráliától kevéssel északnyugatra található Bedout fúráshely 1970-ben készített fúrómagjait vizsgálták meg újra. Akkoriban ott olaj után kutattak, és találtak is 3200 m mélyen egy kupolaszerû képzõdményt (antiklinálist). Az ilyen képzõdmény gyakran rejt olajat, de itt az olajtársaság geológusai csak olyan kõzetet találtak helyette, amelyet vulkanikusnak minõsítettek.

Most azonban a fúrómagokat újra vizsgáló egyetemi kutató geológusok számára egyértelmûvé vált, hogy a kõzet nem vulkanikus. Erre a legfõbb bizonyítékot azok a földpátszemcsék szolgáltatták, amelyek belül üvegszerûek voltak, kívül mégis megõrizték a földpát kristályalakját. Ilyen a hosszú ideig ható vulkáni hõben nem keletkezhet. Ott vagy alaktalanná válik a földpát, vagy újra kristályosodik. Ez a furcsa kettõsség csak úgy jöhetett létre, hogy a kristályokat nagyon hirtelen ütés érte, amely lökéshullámával azokat belülrõl olvasztotta meg, de az egész folyamat le is zajlott, mielõtt az olvadás elérte volna a kristály külsõ felületét. Ilyen hirtelen nagy ütést hoz létre a meteorbecsapódás.

A fúrómagok ráadásul azt mutatják, hogy van egy 250 ±4,5 millió évvel ezelõttrõl, tehát épp a Paleozoikum és a Mezozoikum határáról származó határréteg, amely alatt rettenetesen össze van törve a kõzet, felette viszont 3200 m érintetlen, ép üledék található. Ennek a leglogikusabb magyarázata az, hogy 251 millió éve itt csapódott be egy óriás meteor, a dómszerû képzõdmény pedig a becsapódási kráter központi kúpja, amilyen a Hold számos nagyobb becsapódási kráterében látható.

A kutatók számításai szerint a kráter átmérõje 120 km körül lehet, vagyis a becsapódó meteor közel ugyanakkora lehetett, mint a harmadkor és negyedkor határán a dinoszauruszok kihalását okozó Chicxulub-meteor.

2004. május 18.

University of Rochester Press Releases, May 13, 2004,
http://www.rochester.edu/news/show.php?id=1787


Ezt az oldalt a legelõnyösebben kedvenc böngészõjével olvashatja.

E hír Válas György szellemi tulajdona. Magáncélra, tanulmányi és tudományos célra szabadon használható, de bárminemû (akár közvetlen, akár közvetett) anyagi haszonszerzésre irányuló felhasználása csak a jogtulajdonossal kötendõ külön szerzõdés feltételei szerint jogszerû.

 

Vissza környezetünk híreinek tartalomjegyzékére
Vissza a hírek tartalomjegyzékére Vissza Válas György honlapjára Válas György tematikus internet-katalógusa