A Utahi Egyetem és a Yellowstone Vulkánobszervatórium kutatói 660 km mélységig, a felsõ és az alsó köpeny határfelületéig kimérték a Yellowstone forró pont magmaoszlopát. Ez nem azt jelenti, hogy ilyen mélységbõl eredne a szupervulkánt tápláló magmaoszlop, csak azt, hogy ilyen mélységig mûködött az alkalmazott technika. Nagyon valószínû, hogy ennél sokkal mélyebbrõl ered a magamaoszlop, akár 2900 km mélységbõl, a mag és az alsó köpeny határfelületérõl, annál is inkább, mert a sokkal vékonyabb óceáni kéreglemez alatti Hawaii forró pont hasonló oszlopát 1770 km mélységig sikerült kimérnie egy másik csoportnak. Mindeddig sokan még abban is kételkedtek, hogy egyáltalán van ilyen magmaoszlop.
A méréshez a szeizmikus tomográfia módszerét alkalmazták. 1999-tõl 2005-ig mintegy 800 földrengés szeizmikus hullámainak a terjedését vizsgálták átlagosan 160, részben állandó, részben ideiglenes szeizmikus állomáson, amelyek egymáshoz igen közel, 16-35 km-re helyezkedtek el, de volt olyan idõpont, amikor a regisztráló állomások száma 200-ra is felnõtt. Az állomások helyét GPS technikával nagy pontossággal határozták meg.
A köpeny konvekciós áramlataitól megdöntött magmaoszlop 660 km mélységben még 240 km-re nyugat-északnyugatra van a Yellowstone parktól, a teteje pedig a park alatt 80 km-re, a felsõ köpeny és a kéreg határán, ahol kiszélesedik, ellaposodik. A vastagsága többnyire 72 km körül van, de nem egyenletes, három mélységben erõsen kiszélesedik, a teteje pedig 480 km-re is elnyúlik. Túlnyomórészt forró kõzetbõl áll, amely szivacsként mintegy 1-2% olvadt kõzetet tartalmaz. A tetejéhez délnyugati irányban egy nem forró, de meleg régió csatlakozik, a sok millió évvel ezelõtti vulkánkitörések maradványa, amelyet a forró pont fölött mintegy évi 5 cm-rel délnyugat felé mozgó Észak-Amerikai kõzetlemez ragadott magával. Oregon és Washington államban a forró pont feletti, 17 millió évvel ezelõtti vulkánkitörések bazaltja is azonosítható.
Gravitációs mérésekkel az eddigieknél pontosabban körülhatárolták a Yellowstone szupervulkán magmakamráját is. Ez 16 km és 5,8 km közötti mélységben helyezkedik el a legutóbb képzõdött kaldera alatt, eddig úgy tudták, hogy délkelet-északnyugat irányban 6-15 km, délnyugat-északkelet irányban 32-40 km kiterjedésû, de most kiderült, hogy északkelet felé legalább még 21 km hozzáadódik ehhez. Ez a magmakamra olyan forró kõzetbõl áll, amely 8-15% olvadt kõzetet tartalmaz. E felett a magmakamra felett a kaldera „lélegzik”, ahogy a hasonló kalderáknál szokásos, most egy ideje éppen emelkedik.
Hogy mi történik a magmaoszlop 80 km-en található teteje és a magmakamra 16 km-en található alja között, az nem világos. A kutatók azt feltételezik, hogy itt a forró kõzet „csomagokban” emelkedik fel lassan, így táplálja a magmakamrát.
2009. december 30.
The University of Utah News Center Press Release, Dec. 14, 2009,
http://www.unews.utah.edu/p/?r=112409-1
Ezt az oldalt a legelõnyösebben kedvenc böngészõjével olvashatja.
E hír Válas György szellemi
tulajdona. Magáncélra, tanulmányi és tudományos
célra szabadon használható, de bárminemû (akár
közvetlen, akár közvetett) anyagi haszonszerzésre
irányuló felhasználása csak a jogtulajdonossal kötendõ
külön szerzõdés feltételei szerint jogszerû.
| Vissza környezetünk híreinek tartalomjegyzékére | ||
| Vissza a hírek tartalomjegyzékére | Vissza Válas György honlapjára | Válas György tematikus internet-katalógusa |