A földköpeny forró pontjairól mindeddig az volt a tudomány álláspontja, hogy azok mozdulatlanul maradnak egy helyben, amíg a kéreg litoszféralemezei elúsznak fölöttük, ezért képzõdik felettük vulkánok hosszú sora. A legismertebb forró pont, a Hawaii-szigeteket létrehozó feláramlás legújabb vizsgálata azonban ennél árnyaltabb képre utal.
A Stanford Egyetem és más intézetek kutatói részletesen megvizsgálták a Hawaii forró pont múltját. A feláramlás, amely a geológiai közelmúltban a Hawaii-szigetek vulkánjait hozta létre, most pedig a szigetek dél-keleti végénél építi a Loihi nevû tenger alatti vulkánt, korábbi története során a 2600 kilométeres, ÉNy-DK irányú, tenger alatti Hawaii-hegyláncot hozta létre, és annak tenger fölé emelkedõ szakaszát, a Midway-szigeteket. Még korábban a 3400 kilométer hosszú Emperor Tengeri hegyláncot hozta létre, amely ÉÉNy-DDK irányú, és Kamcsatka közelében csatlakozik a Csendesóceáni-lemez északi határát alkotó Aleut-szigetsorhoz. (Lásd: The long trail of the Hawaiian hotspot.) A geológusok úgy gondolták, hogy a Hawaii-hegylánc és az Emperor-hegylánc közötti iránykülönbség abból fakad, hogy megváltozott a Csendesóceáni-lemez sodródási iránya. Ezt a hipotézist ellenõrizni indult el egy tengeri expedíció az Emperor-hegylánc négy vulkánjához.
Az expedíció során lávamintákat gyûjtöttek a négy õsi vulkánból. A minták korát kálium-argon módszerrel határozták meg. Ez azon alapszik, hogy a kálium 40-es tömegszámú, kis mennyiségben jelen lévõ izotópja radioaktív, és a bomlása során belõle argon keletkezik. A forró olvadt lávából ez az argon megszökik, de a kihûlt, megdermedt lávában fogságba esik. Így a kálium-argon izotóparányból meghatározható a láva kihûlése óta eltelt idõ. A láva keletkezésének a helyét a benne található magnetit-szemcsékbõl határozták meg. A magnetit (mágnesvasérc) apró szemcséi parányi mágnesként a földmágnesség erõvonalaira állnak be. A láva megdermedésekor a felvett mágnesezettségi irány befagy, és mindörökre mutatja, hogy milyen volt az erõvonalak iránya a láva kihûlésekor.
A vizsgálatok eredménye szerint a Hawaii forró pont 81 millió évvel ezelõttõl 47 millió évvel ezelõttig, a késõ krétakorban és a harmadkor elején nem állt egy helyben, hanem évi 44 milliméteres sebességgel dél felé mozgott.
Az új felfedezés lényegesen módosíthatja elképzeléseinket a földkéreg dinamikájáról, a kéreglemezek sodródásának okairól és menetérõl.
2003. augusztus 7.
Stanford University News Service, 7/23/03,
http://www.stanford.edu/dept/news/pr/03/seamount86.html
Ezt az oldalt a legelõnyösebben kedvenc böngészõjével olvashatja.
E hír Válas György szellemi
tulajdona. Magáncélra, tanulmányi és tudományos
célra szabadon használható, de bárminemû (akár
közvetlen, akár közvetett) anyagi haszonszerzésre
irányuló felhasználása csak a jogtulajdonossal kötendõ
külön szerzõdés feltételei szerint jogszerû.
| Vissza környezetünk híreinek tartalomjegyzékére | ||
| Vissza a hírek tartalomjegyzékére | Vissza Válas György honlapjára | Válas György tematikus internet-katalógusa |