Az ESA mûholdas megfigyelései szerint Grönland belsejében a jégpajzs évi mintegy 6 centiméterrel vastagodik. Talán meglepõ ez manapság, amikor a csapból is a globális felmelegedés folyik, amikor lépten-nyomon a miatt fújnak riadót, hogy itt, meg ott, meg amott elfogy a jég, visszahúzódnak a gleccserek. Csakhogy a megfigyelés Grönland belsõ területeire, 1500 méter feletti magasságokra vonatkozik, ahol az olvadás még ma is elhanyagolható, így érvényesül a megnövekedett csapadékmennyiség hatása.
A megfigyeléseket mûholdakra szerelt altiméterekkel végezték. Ezek radarimpulzusokkal mérik az alattuk elterülõ táj tengerszint feletti magasságát, nanoszekundum pontossággal mérve az impulzus visszaérkezéséhez szükséges idõt. Ez egy-egy méréssel még csak 30 centiméteres pontosságot jelent, azonban másodpercenként 1800 radarimpulzussal, összességében sok millió mérés átlagával 2 centiméteres pontosságot lehet elérni. A mérések 1992-tõl 2003-ig 11 éven át folytak, így kiküszöbölték a napciklusból eredõ 11 éves idõjárási ciklus hatását is, meg azt az ennél jóval rövidebb ciklust is, ami az észak-atlanti oszcillációban jelentkezik. A 11 év alatt Grönland belsõ, 1500 m feletti területe évi átlag 6,4 centiméterrel emelkedett. Amikor ezt korrigálták a Grönlandot hordozó kéreglemez lassú emelkedésére, akkor évi 5,4 cm maradt, ami már tisztán a jégpajzs vastagodása. A kéreglemez azért emelkedik, mert az eljegesedés idején sokkal nagyobb súly nehezedett rá, mint most, lenyomódott, ebbõl a lenyomódott helyzetébõl tér most vissza a természetes helyzetébe. A kutatók úgy gondolják, hogy még a 11 éves mérés is kevés, mert ennél hosszabb karakterisztikus idejû klímaingadozások is vannak, így a méréseket tovább kell folytatni.
Az altiméteres mérések a jégpajzs peremén a közvetlen megfigyelésekkel egyezõ módon a jég évi átlag 2 centiméteres fogyását detektálták, csak 1500 m felett találtak növekedést. A jégmennyiség egyensúlya szempontjából jelentõs átmeneti zóna megfigyelésére a jelenleg mûködõ altiméterek nem alkalmasak, meredek területeket nem tudnak mérni. Építettek olyat is, amely ezt a zónát is mérni tudná, de az a sikertelen fellövés során elpusztult. Egyelõre csak reménykednek, hogy késõbb pótolni tudják.
Grönland jégpajzsa az Antarktisz után Földünk második legnagyobb jégpajzsa. A területe 1 833 900 km2, az átlagos vastagsága 2,3 km. Ha elolvadna, 7 méterrel emelné meg a tengerek szintjét.
A grönlandihoz hasonló mérést az Antarktiszon is végeztek. Ott azt találták, hogy a szabdaltabb és kisebb átlagmagasságú Nyugat-Antarktisz jege vékonyodik, de az egységesebb, és zömében 3000 m feletti magasságú Kelet-Antarktisz jege évi átlag 1,8 centimétert vastagodik. A legszabdaltabb Antarktisz-félsziget kimérése a fellövéskor elpusztult új, a meredek részeket is mérni képes altiméterre várt volna.
2005. november 16.
ESA Understanding Our Planet, Observing the Earth, 08-nov-2005,
http://www.esa.int/esaEO/SEMILF638FE_planet_0.html
Ezt az oldalt a legelõnyösebben kedvenc böngészõjével olvashatja.
E hír Válas György szellemi
tulajdona. Magáncélra, tanulmányi és tudományos
célra szabadon használható, de bárminemû (akár
közvetlen, akár közvetett) anyagi haszonszerzésre
irányuló felhasználása csak a jogtulajdonossal kötendõ
külön szerzõdés feltételei szerint jogszerû.
| Vissza környezetünk híreinek tartalomjegyzékére | ||
| Vissza a hírek tartalomjegyzékére | Vissza Válas György honlapjára | Válas György tematikus internet-katalógusa |