Válas György tudományos és mûszaki hírei
Környezetünk

Évtizedes csendes-óceáni oszcilláció

 

Nem egészen három éve, a hatalmas indonéziai-malajziai erdõtüzek nyomán tele volt a világsajtó az El Niño jelenséggel, pontosabban az El Niño/Déli Oszcilláció (ENSO) jelenségével. Akkor még nem hallottunk róla, de már vizsgálták az éghajlatkutatók a Csendes-óceán egy másik nagy klimatikus oszcillációját, amely a keresztségben az évtizedes csendes-óceáni oszcilláció (Pacific Decadal Oscillation, PDO) nevet kapta. Erre 1996-ban figyeltek fel. Mint az El Niñora, erre is a halászati eredmények ingadozása hívta fel a figyelmet. Azóta számos eszközzel tanulmányozták a jelenséget, és mostanra a fenomenologikus leírása már nagyjából véglegesnek mondható, de az elméletével, így az elõrejelzés lehetõségével még mindig adósok a kutatók.

Az ENSO és a PDO között a két legalapvetõbb különbség az, hogy egyrészt az ENSO elsõsorban az egyenlítõtõl délre, a PDO pedig attól északra észlelhetõ a legmarkánsabban, másrészt az ENSO 6–18 hónapos lefolyásával szemben a PDO több évtizedes ciklusú. A most lezáruló 20. században mindössze két teljes PDO ciklus zajlott le. Az erre a célra nagyon rövid száz éves adatsorból úgy tûnik, hogy egy 15–25 éves és egy 50–70 éves periódusú ingadozás szuperponálódik a jelenségben.

A PDO két szakaszát „hideg” és „meleg” szakasznak nevezték el. A kettõ közötti eltérés az északi félteke telén, októbertõl márciusig a legmarkánsabb.

A „hideg” szakaszban, amely 1890-tõl 1924-ig és 1947-tõl 1976-ig állt fenn, és 1999 óta valószínûleg újra elkezdõdött, a Csendes-óceán észak-keleti részén és a trópusokon a vízfelszín néhány tized fokot lehûl, és valamelyest lesüllyed, az észak-nyugati részen egy pata alakú területen a vízfelszín felmelegszik és megemelkedik. A légnyomás mindenütt emelkedik, de legerõsebben az észak-nyugati részen, és ott ilyenkor az óra járásával egyezõ irányú légkörzés alakul ki. A változás következtében az Egyesült Államok észak-nyugati vidékei télen hidegebbé és csapadékosabbá válnak, megnõ a hóvastagság és a téli-tavaszi árvízveszély, ugyanakkor a déli-délkeleti rész tele enyhébb és szárazabb. A lazacfogás Alaszkában csökken, Washington, Oregon és Kalifornia államokban nõ.

A „meleg” szakaszban, amely 1925-tõl 1946-ig és 1977-tõl valószínûleg 1999-ig uralkodott, az óceán felszíne észak-keleten és a trópusokon felmelegszik és megemelkedik, észak-nyugaton lehûl és lesüllyed. A légnyomás csökken, észak-nyugaton az óra járásával ellentétes légkörzés alakul ki. A tél az Egyesült Államok észak-nyugati részén enyhébb és szárazabb, a hótakaró vékonyabb, az árvízveszély kisebb, dél-keleten a tél hidegebb és csapadékosabb. A lazacfogás Alaszkában megnõ, Washington, Oregon és Kalifornia államokban romlik.

Nagy gazdasági jelentõsége lenne, ha sikerülne elméletileg megmagyarázni a jelenséget, és ezzel megnyílna az út az elõrejelzések kidolgozása felé.

2000. július 11.

The Pacific Decadal Oscillation (University of Washington),
http://tao.atmos.washington.edu/pdo/

Pacific Decadal Oscillation (Jet Propulsion Laboratory),
http://topex-www.jpl.nasa.gov/discover/PDO.html

The Pacific Decadal Oscillation by Nathan Mantua, Ph. D., University of Washington,
http://www.atmos.washington.edu/~mantua/REPORTS/PDO/PDO_egec.htm


Ezt az oldalt a legelõnyösebben kedvenc böngészõjével olvashatja.

E hír Válas György szellemi tulajdona. Magáncélra, tanulmányi és tudományos célra szabadon használható, de bárminemû (akár közvetlen, akár közvetett) anyagi haszonszerzésre irányuló felhasználása csak a jogtulajdonossal kötendõ külön szerzõdés feltételei szerint jogszerû.

 

Vissza környezetünk híreinek tartalomjegyzékére
Vissza a hírek tartalomjegyzékére Vissza Válas György honlapjára Válas György tematikus internet-katalógusa