Válas György tudományos és mûszaki hírei
Környezetünk

Legalább részben a fokozott naptevékenység okozza a globális felmelegedést

 

Az utóbbi évtizedekben melegszik a Föld klímája. Ezért a legtöbben az üvegházhatású gázok fokozott kibocsátását teszik felelõssé. Most kiderült, hogy az annyit emlegetett globális felmelegedés oka legalább részben a fokozott naptevékenységben keresendõ.

Német kutatók 11 000 évre visszamenõleg meghatározták a naptevékenység mértékét, és úgy találták, hogy az utóbbi 80 évben, vagyis abban az idõszakban, amelyben a gleccserek hátrálása és más jelek a felmelegedést mutatják, kivételesen erõs volt a naptevékenység, 8 000 éve volt utoljára ennyire erõs.

A múltbéli naptevékenység mértékét nagyon furfangos módon mérték meg. Fák évgyûrûiben meghatározták a 14C szénizotóp mennyiségét. A mért értékeket korrigálták az idõben egyenletes lebomlással, így megkapták, hogy melyik évgyûrû születése idején mennyi 14C jutott a fába, vagyis hogy mennyit tartalmazott akkor a légkör. (A kapott értékek a mostani céltól függetlenül is jelentõsek, hiszen kitûnõ korrekciós táblázatot adnak a C-14 kormeghatározáshoz.) A légkör 14C tartalma viszont a naptevékenység mértékét jelzi.

A légkörben a 14C szénizotópot a kis energiájú kozmikus sugárzás hozza létre a 14N nitrogénatomokból. A naptevékenység mértékét a napfoltok számából és nagyságából szokás meghatározni, mert ez a jelenség leglátványosabb, és legkönnyebben megfigyelhetõ tünete, de, ami a Föld atmoszférájára valójában hat, az egy ezzel nagyjából arányos jelenség, a napkitörések, anyagkidobódások száma és mérete. Erõs naptevékenység idején sok a napkitörés, és nagy azok tömege, energiája. A napkitörés valósággal kisöpri maga elõtt a kis energiájú kozmikus sugárzást, ezt hívjuk Forbush-csökkenésnek. Ha emiatt kevesebb kis energiájú kozmikus sugárzás éri el a Föld atmoszféráját, akkor kevesebb 14C izotóp keletkezik. Az évgyûrû alacsony 14C-tartalma tehát erõs, magas 14C-tartalma gyenge naptevékenységet jelez.

Hogyan kapcsolódik a naptevékenység mértéke a földi klíma változásaihoz? Ez az, amit nem tudunk. Fogalmunk sincs róla, hogyan, milyen mechanizmussal befolyásolja a naptevékenység változása a földi klíma változásait. Így azt sem tudjuk megmondani, hogy a naptevékenység mekkora változása mekkora klímaváltozást okoz. Pusztán fenomenológikus, empírikus ismereteink vannak arról, hogy az erõsebb naptevékenység melegebb, a gyengébb naptevékenység hidegebb klímát eredményez. Errõl két oldalról is vannak tapasztalataink. A késõ középkor során három olyan idõszakot is ismerünk, amelyek során feltûnõen gyenge volt a naptevékenység. Az 1645-tõl 1715-ig tartó Maunder-minimum idején évtizedekig távcsõvel sem lehetett napfoltokat felfedezni a Nap felszínén, az 1290-tõl 1340-ig tartó Wolf-minimum és az 1420-tól 1500-ig tartó Spörer-minimum idején pedig legalábbis szabad szemmel évtizedeken át nem lehetett napfoltot látni. Mindhárom idõszak egybeesett egy-egy különlegesen hideg éghajlatú idõszakkal, úgynevezett kis jégkorszakkal. A Spörer-minimum idején történt például, hogy az elsõ magyar politikai tömegtüntetés résztvevõi a Várhegy alatt, a Duna jegén követelték, hogy Hunyadi Mátyás legyen a király. A Várhegy alatt, a budai part közelében, ahol a Felhévíz hõforrásai miatt különlegesen nehezen fagy be a Duna. Akkor pedig még olyan teherbíró is volt, hogy tüntetõ tömeg lephette el.

A XX. század leghidegebb teleibõl összeállíthatunk egy sorozatot: 1916–17, 1928–29, 1939–40, 1950–51, 1962–63, – , 1984–85. Bár a felsorolás nem tartja pontosan a naptevékenység 11 éves periodicitását, a felsorolt telek mindegyike a naptevékenységi minimumot közvetlenül megelõzõ idõszakra esett, és a 70-es évek egy kihagyásával minden minimum elõtt nagyon hideg telek voltak. A felsorolás nem tartalmazza valamennyi nagyon hideg telet, de a többségüket tartalmazza. Ezeken a teleken kívül a 40-es évek közepén voltak soron kívüli hideg telek, és a felsorolásban szereplõ hideg teleket többször is követte egy év kihagyással egy újabb hideg tél, az 1939–40-est pedig kihagyás nélkül két további nagyon hideg tél. Bár az összefüggés ebbõl nem számszerûsíthetõ, látható, hogy a naptevékenységi minimum rendszerint hideg telet hoz magával.

A gyenge naptevékenység tehát hideg klímát hoz, vagyis az erõs naptevékenység valószínûleg meleget. Bár a jelenség mélyebb megértése nélkül semmi számszerût nem tudunk mondani, valószínûnek kell tartanunk, hogy az utóbbi nyolcvan év most feltárt különlegesen erõs naptevékenysége legalábbis az egyik oka az ugyanebben az idõszakban észlelt globális felmelegedésnek.

2004. október 30.

News at Nature.com, 27 October 2004,
http://www.nature.com/news/2004/041025/full/041025-15.html


Ezt az oldalt a legelõnyösebben kedvenc böngészõjével olvashatja.

E hír Válas György szellemi tulajdona. Magáncélra, tanulmányi és tudományos célra szabadon használható, de bárminemû (akár közvetlen, akár közvetett) anyagi haszonszerzésre irányuló felhasználása csak a jogtulajdonossal kötendõ külön szerzõdés feltételei szerint jogszerû.

 

Vissza környezetünk híreinek tartalomjegyzékére
Vissza a hírek tartalomjegyzékére Vissza Válas György honlapjára Válas György tematikus internet-katalógusa